Bartók és a jazz

„Nekünk nincs szükségünk jazzre, van gyönyörű népzenénk, felesleges, hogy a jazz karjaiba vessük magunkat.” /Bartók/

Bár köztudott, hogy Bartók nem volt jazzrajongó, nevét mégis gyakran emlegetik a modern jazzel kapcsolatban. Ennek oka műveinek és azok zeneelméleti hátterének a jazzművészetre való hatásaiban keresendő.

A modern jazz legnagyobb egyéniségei-mint például Chick Corea, Wayne Shorter vagy Herbie Hancock- tudatosan használják és építik be zenéjükbe a bartóki hangzásokat.

„Minden művészetnek joga van ahhoz, hogy más, előző művészetben gyökerezzék, sőt, nemcsak joga van, hanem kell is gyökereznie” /Bartók Béla/.

Köztudott, hogy Bartók sokat merített a különböző népek zenéjéből. A jazzel pedig- jellegéből következően- szinte minden zenei műfaj fuzionált.

A modern jazzre különösen erős a XX. századi klasszikus zene, elsősorban Bartók zenéjének hatása. Ami az „ellenhatást” illeti –vagyis a jazzmuzsika hatását Bartók zenéjére-, sokkal kevesebb példa akad. Ennek kapcsán általában a Benny Goodman megrendelésére komponált „Kontrasztok” című művet szokták emlegetni.

Magam is nagy érdeklődést tanúsítok a különféle zenék egymásra hatásai iránt. Ezt zeneszerzői munkáimban is mindig megpróbálom érzékeltetni.

A „Bartók és a jazz” című előadásomon a zenei kölcsönhatásokról lesz szó. Élőzenével és hangfelvételekkel, világhírű jazzmuzsikusok és a saját kompozícióink bemutatásával, illetve előadásával arra mutatunk példákat, hogy Bartók Béla művészetét milyen módon alkalmazza, és fordítja saját nyelvezetére a jazz.

Közreműködnek: -Borbély Mihály-szaxofon, klarinét és más fúvós hangszerek,

 - Balázs Gergely-hegedű, Márkus Dávid-cselló és Márkus Tibor-zongora.

                                                                     Márkus Tibor

                                                      Zeneszerző, jazz-zongoraművész

                  A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékének adjunktusa

További hírek: http://egyetem.haon.hu