A szépség a szögekben rejlik

Egyszer egy egyetemi tanár azt nyilatkozta, hogy az egész világ matematika. Egyetértek vele – mondta a Naplónak Szipál Márton hollywoodi sztárfotós.

– Egy jó fotó, egy jó kép sok-sok geometriai szögből épül fel. A lakásunk berendezését is eszerint válogatjuk, még ha nem is tudunk róla. Amikor fényképet készítek, csak a szögeket látom. A modell nekem nem lehet szép, vagy szexi. Nincsenek érzéseim felé. Igazából az arcát sem jegyzem meg, ha fél óra múlva találkozunk, már nem ismerem fel. Ha fotózok, a formát formázom. Két féle ember van: az, akinek fényképarca van, és az, akinek nincsen. Az előzőek arca olyan, mint egy szabályos kocka, róluk nem nehéz jó képet készíteni. A kihívást a „torz kocka” arcúak jelentik: a beállítást ilyenkor addig mozgatom, míg tökéletes kockát adok vissza a képen. Azt tapasztaltam, Magyarországon sokan tiltakoznak ellene, ha azt hallják, hogy jó a fényképarcuk.

Nincs sztenderd

– A fotózásra szánt időnek csupán 20 százaléka maga a fényképezés. A maradék 80 százalék azzal telik, hogy a modellel beszélgetek. Fontos, hogy megértse, mit szeretnék, és hogy hallgasson rám – folytatta a mester.

– Abszolút szépség szerintem nincs. Egyszer Amerikában megpróbáltak sztenderdet állítani, de nem sikerült. Mert lehet valaki bármennyire gyönyörű, ha amellett teljesen antipatikus. Arra viszont rájöttek, hogy annál szimpatikusabb valaki, minél többet nézzük az arcát. A sztárokat is így gyártják Hollywoodban. A szépség egyébként lehet szellemi és fizikai is, a két jellemző egysége nélkül nehezen lehet valóban gyönyörű bárki is. Hiába vagy kedves, ha közben nem vagy szimpatikus, és hiába vagy szép, ha nem sugárzik belőled a kedvesség.