Bravúrosan kerülünk az elitklubba: igenis utolérjük a kistigriseket

Kelet-Európa felemelkedése egy elfeledett sikertörténet, írja a Financial Times neves nemzetközi gazdasági lap hasábjain Ruchir Sharma, a Morgan Stanley Investment Management vezető globális stratégája. Az elemzéshez kapcsolódva a Mandiner hetilap Makronóm gazdasági rovata részletesen elmagyarázta, miért fontos mindez.

A sikeres felzárkózás nagyon ritka: alig sikerült valakinek

A Szovjetunió bukása után az egykor az új demokráciák bölcsőjének tekintett Kelet-Európát ma széles körben bírálják, mint a „reakciós populizmus” egyfajta inkubátorát: különösen sok kritikát kap Lengyelország és Magyarország. A cikk írója szerint ez a politikai folyamat (amit csak politikai visszafejlődésnek nevez), még érdekesebbé teszi a térség gazdasági folyamatait, ahol korántsem visszacsúszás, hanem óriási fejlődés látszik.

Ritkán fordul elő, hogy egy ország ténylegesen feljebb lép a fejlődési lépcsőkön, a szegénységből a gazdagságba jutva,

folytatja a szerző, rámutatva, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 195 gazdaság folyamatait követi, és közülük ma csak 39-et tart fejlettnek.

A második világháború vége óta pedig mindössze 18 nemzetnek sikerült fejlettségi kategóriát váltani, bekerülve a fejlettek klubjába. Ráadásul ez általában regionálisan kapcsolódó, egymáshoz közeli országoknak, azaz térségeknek sikerült. Sharma szerint először Dél-Európának sikerült a bravúr, beleértve Görögországot és Portugáliát, majd Kelet-Ázsiának, benne Dél-Koreával és Tajvannal. A következő gazdasági „forrópont” pedig Kelet-Európa lehet a szerző szerint.

A fejlettek klubjába legutóbb belépő tíz nemzet közül négy olyan mikroállam vagy terület, mint Puerto Rico és San Marino. A többi viszont Kelet-Európa volt kommunista országa: Csehország és Szlovákia, Litvánia, Lettország, Észtország vagy épp Szlovénia. Az utolsó nagyobb gazdaság (ami a világgazdaság 25 legnagyobb országa közé tartozik mérete alapján) Dél-Korea volt, amely 1997-re érte el a fejlett státuszt.

Magyarország közel áll a sikerhez: a lengyeleket is előzzük

A globális befektetési cég vezetője szerint a következő szintlépést megvalósító ország térségünkből érkezik majd.

Bár az IMF „fejlettségi” definíciója magában foglalja az intézmények minőségét és egyéb szubjektív, nem csak gazdasági tényezőket, a fejlett országok nemzeteinek egy főre jutó jövedelme 17 000 dollár felett van. A küszöbhöz közeli kevesek közül az egyetlen nagy ország Lengyelország, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 15 000 dollárt.

A közgazdász kiemeli, hogy Magyarország a lengyeleknél is egy lépéssel előrébb van, közel 16 000 dollárral, Románia pedig néhány hellyel hátrébb, 13 000 dollárnál.

Mindenkit visszaelőztünk

Magyarország Szlovákiát és Lengyelországot, Budapest Bécset, Berlint és Madridot is lekörözi életszínvonalban, írta a Makronóm korábban.

Magyarország élre törésével egy időben és az azt megelőző években

számos hazai liberális közgazdász nyilatkozott a gazdaság végleges leszakadásáról.

– A hazai gazdaság lemarad a saját ligájában focizóktól – nyilatkozta Csaba László a 24.hu portálnak. – A magyar gazdaság minden nemzetközi egybevetés, így az EU-­statisztika szerint is nem felzárkózik, hanem lemarad az olyan, vele egy ligában focizókhoz képest, mint Észtország, Szlovákia, Lengyelország.

Csaba szerint „2002 és 2007 között a magyar gazdaság felzárkózási pályán állt” – miközben a statisztika alapján épp ekkor nem tett egy lépést sem előre.

Az idő és az adatok a Chikán Attila által elmondottakat is megkérdőjelezik: „a legfontosabb mutatók legtöbbjében, legfájóbban az átfogó versenyképességben az összes volt szocialista ország elhagyott bennünket. A 2007–2008-as válság óta a régiós növekedési sávnak jobbára az alján tanyázunk” – nyilatkozta a 24.hu-nak. Az első Orbán-kabinet ma már kormánykritikus minisztere úgy véli, „kedvező körülmények nagyon-nagyon szerencsés egybeesése” volt csupán a 2018-as 5,4 százalékos rekordnövekedés. Kérdés, hogy a koronaválság utáni, 2021 első félévében mért 7,2 százalékos növekedés is a véletlenek sokadik (egyszeri) egybeesésének számít-e.

A mai ellenzékhez hasonlóan 2011-ben még szja-csökkentés helyett adóemelést ajánló Bod Péter Ákos egykori jegybankelnök a 168 Órának 2019-ben kiemelte, szerinte a jó gazdasági eredmények a magyar gazdaságpolitika ellenére születnek, a Központi Statisztikai Hivatal elnöki székéből a Párbeszéd­ frakcióig jutó Mellár Tamás pedig ugyanezen lapban a statisztikák megkérdőjelezésével igyekezett érvelni: „ténylegesen nincs is akkora gazdasági növekedés, mint amekkorát kimutatnak”. A leszakadás sokat ismételgetett mítosszá vált a liberális közgazdászok körében. Király Júlia már egy 2015-ös konferencián ítéletet mondott: „a tartós növekedést illetően a visegrádi négyekhez képest leszakadóban vagyunk, lassan Bulgáriához, Albániához, Szerbiához képest határozhatjuk meg magunkat”. A valós adatok alapján azonban sokkal inkább a visegrádi országokhoz és Portugáliához.

Portugáliát ugyanis az idei évben várható magyar növekedési robbanásnak köszönhetően a közeljövőben megelőzheti Magyarország, ami azt jelezné, hogy hazánk valóban képes volt válságálló gazdaságot felépíteni és kanyarban előzni.

A fejlődés egyetlen sikerreceptje: az újraiparosítás

A fejlődés titka a folyamatos, erős növekedés. A szakértő szerint lehet egy-egy jó évtized, mint a második világháború után, de ez nem elég, a legtöbb ország viszont nem tud több évtizeden át tartó erős növekedést megvalósítani. A kihívás még nagyobb manapság, amikor épp visszafordul a globalizációs folyamat, a globális kereskedelem és tőkeáramlás lelassul. A felzárkózáshoz a növekedést ilyen körülmények között, nehezített pályán is fenn kell tartani, üzeni a közgazdász.

Aki alá is húzza, hogy ebben a tekintetben is kiemelkedik Kelet-Európa. Az elmúlt három évtizedben Lengyelország éves átlagban több mint 4 százalékkal nőtt, egyetlen évnyi negatív növekedés nélkül (a járvány előtt). A többi volt szovjet államhoz hasonlóan Lengyelország is magasan képzett munkaerővel távozott a tömbből, amely még mindig jól szolgálja a lengyel gazdaságot.

A Morgan Stanley elemzője tovább megy: kiemeli, hogy

az egyetlen bizonyított, hosszú távon a növekedést erősítő tényező az ipar, a gyártási kapacitás.

Márpedig ebben az egyetlen kulcstényezőben ma Kelet-Európa teljes mértékben követi Kelet-Ázsiát. Ráadásul a gyártás önfenntartó folyamattá válhat, hiszen rendszeres exportbevételt generálhat az országoknak, amiből további, új gyárakat és utakat (azaz a fenntartható növekedést alátámasztó termelési kapacitásokat és infrastruktúrát) lehet felépíteni. A szakértő szerint

a kelet-európai ipar önfenntartó gyártási motorrá válhat a régiónkban.

Hozzáteszi, hogy az 1945 után a fejlettek csoportjába bekerülő 18 gazdaság egyike sem olaj- vagy egyéb nyersanyag exportőreként vált sikeressé, ami általában inkább aláássa a növekedést. A 18-ból pedig csak 4 van, amely kicsi, turizmusra vagy pénzügyi szektorra építő központ, mint Makaó. A többi sikeresen felzárkózó ország viszont igazi gyártógazdaság volt, ahol a feldolgozóipar a GDP nagyjából 15-25 százalékát és az export mintegy 60 százalékát teszi ki.

A felemelkedő keleti gazdaságok épp ebbe a csoportba tartoznak, és a nyugat-európai piacokhoz közeli, exportáló gyártóüzemek húzzák a növekedést. Sharma rámutat, hogy sok felsőkategóriás német autót gyártanak Magyarországon vagy Romániában, miközben Lengyelország szinte mindent exportál, az autóalkatrészektől a videokijelzőkig.

A digitális gazdaság manapság a fejlődő gazdaságokban tör előre a leggyorsabban és Lengyelország az egyik vezető,

amely a GDP-arányos digitális bevételek alapján már a legjobb 20 ország közé került globáisan. Tegyük hozzá, Lengyelország a semmiből vált mára a számítógépes játékok fejlesztésének egyik világhatalmává. Az üzleti utazók számára a globális cég vezető közgazdásza szerint Lengyelország kevésbé a konzervatív politikájával, sokkal inkább egy olyan nemzet kapitalista energiájával tűnik ki, amely világszínvonalú vállalatokat termel a fintech, a számítógépes játék és más digitális iparágakban.

Újraiparosítás: csak a kormányzat hitt benne

Ahogy a hazai gazdaság növekedését, úgy az azt megalapozó szakpolitikai lépéseket is számos közgazdász illette komoly, ám a közgazdaságtan aktuális eredményeit figyelmen kívül hagyó kritikákkal.

„Sosem járt még gyárban az, aki egyszerű összeszerelő üzemnek tartja a hazai autógyártást, mivel az a legbonyolultabb és legnagyobb hozzáadott értéket termelő iparágazatunk. Ha egyetlen autógyár sem települne az országba, akkor számos közgazdász ezt tartaná kudarcnak. Az iparosítás nem a semmibe, hanem a jövőbe vezető olyan út, amit a legtöbb sikeresen felzárkózó gazdaság is követett” – mondta a Makronómnak a BMW dízelmotorjainak magyar atyja, Anisits Ferenc, a pesti srácból lett mérnök-innovátor, aki szerint

kvantumugrás-szerű felzárkózás előtt áll a magyar gazdaság.

Azóta pedig az is látszik, hogy az új világipari hálózat csomóponti eleme lesz Magyarország, mint akkumulátorokat gyártó nagyhatalom.

Anisits reagált Valentinyi Ákos Újraiparosítás: út a semmibe! című 2014-es politikai kiáltványára is, amely az ipar és a szolgáltatások alapvetően téves, korszerűtlen és tudománytalan szembeállításával próbálta általánosan igazolni az iparosodás káros voltát. A politikai aktivistává váló Mellár Tamás is hangoztatta egy 2017-es kötetben azon, mára még inkább komikusnak ható állítását, miszerint „anakronisztikus és eleve kudarcra ítélt a 21. század elején a 20. század közepének sikeres iparosítási modelljét fejlesztési célként kitűzni.” Tanulmányának címe („Nincsenek bombabiztos receptek”) is jól jelezte, hogy

a hazai közgazdászok közül sokan roppant kényelmetlenül mozognak a valós, gyakorlati gazdaságpolitikai világban,

ehelyett ars poeticájuk értelmében azt a személyt tekintik közgazdásznak, aki bármely gazdaságpolitikai törekvést vagy megoldást érvelési hibák alkalmazásától sem visszariadva képes hitelteleníteni. A fenti megszólalók is azt a trendet igazolják, miszerint a magyar közgazdászok egy csoportja 2010 után cserbenhagyta a magyar gazdaságpolitikát.

Ettől függetlenül is Magyarország lett az a gazdaság, ahova a koronaválságban is egymást taposva menekültek a külföldi befektetők: Magyarországon 140 százalékkal emelkedtek, miközben világszerte 42 százalékot zuhantak a közvetlen külföldi befektetések 2020-ban az ENSZ szerint. Összhangban áll ez a Moody's azon értékelésével, miszerint Közép-Európa a válsághelyzetben biztosabb lábakon áll, mint a Nyugat, és ez épp az újraiparosításnak köszönhető.

Az újraiparosítás ráadásul a magas hozzáadott értékű gazdaság felé vezető legbiztosabb útnak számít. A töretlenül érkező beruházásoknak, illetve a hazai és a nemzetközi vállalatok termékeny összekapcsolódásának köszönhetően

a magyar a világ 10. legkomplexebb gazdasága 2019-ben, szemben az ezredfordulós 23. helyezéssel.

(Előttünk csak Japán, Svájc, Németország, Dél-Korea, Szingapúr, Csehország, Ausztria, Svédország és Szlovénia áll.)

Nem csupán a külföldi vállalatok állnak a magyar innováció mögött, hiszen a hazai kis- és középvállalatok termelékenysége rekordmértében nőtt uniós szinten 2010 és 2017 között, háromszor olyan gyorsan mint az unió átlagában, és 2018-ban még erre is rátettek a hazai kis- és középvállalkozások: az uniós átlag három és félszeresével növelték termelékenységüket.

Ha ez nem lenne elég, a globális innovációs indexben jelenleg 35. helyen állunk, a képzeletbeli „programozói olimpián” viszont már egy 2016-os elemzés szerint is ötödik helyezett lenne hazánk, miközben az ipar 70 százalékhoz közelítő high-tech aránya az IMF szerint magasabb, mint az amerikai, a brit, az osztrák vagy az északi országok szintje. Eközben a high-tech aránya az exporton belül európai szinten is a legmagasabb.

Azok a hazai közgazdászok, akik neoliberálisból újonnan neomarxistává változtak, politikai előítéleteik miatt nem vették észre, hogy országuk épp új európai kistigrissé változik.

Hazánkban az elsők között a Makronóm mutatott rá arra a fordulatra, amely keretében az egykor a magyar válságkezelést kritikával illető, mára azonban ezt minden országnak ajánló Nemzetközi Valutaalap szerzői egy tanulmányban kimondottan hitet tettek az állami, aktív iparpolitika mellett, kiemelve, hogy egészen eddig a hazai ipar állami támogatása a fejlett világban szitokszónak számított. Az átfogó elemzés szerint

azon országok jutnak a legmesszebbre, amelyek a legnagyobb célokat tűzik maguk elé

és amelyek kormányai úgy mertek dönteni, hogy akár több évszázadnyi növénytermesztés ellenére is érdemes az országnak elkezdenie okostelefont és mikrochipet gyártani, akkor is, ha a kormánnyal szemben álló, magukat közgazdásznak kiadó elemzők szerint mindez teljesen irracionális vágyálom.

Politikai alapon kritizálják Lengyelországot és Magyarországot, így nem veszik észre a gazdasági sikersztorit

A mai Kelet-Európát érő kritikák a bíróságokkal vagy a médiával kapcsolatban csak a visszalépésekre koncentrálnak, de sok előrelépésről nem tesznek említést. Ráadásul az EU-csatlakozás feltételeként minden volt szocialista állam az intézményi reformokat szorgalmazta és ma is élvezik a stabilitás előnyeit, folytatja a közgazdász.

Az Európai Központi Bank adataira alapozott becslések azt mutatják, hogy 1989 és 2020 között az a hat ex-kommunista ország, amely már fejlett státuszba került, éves szinten GDP-je több mint 1 százalékát kapta meg uniós támogatásként. Magyarország, Lengyelország és Románia a közeljövőben is átlagosan hasonló támogatással számolhat, folytatja az elemző.

Ha az előrejelzések helyesek, akkor Lengyelország egy főre eső jövedelme 2022-ben meghaladja majd a 17 000 dollárt, és valószínűleg csak idő kérdése, hogy befogadják a fejlettek csoportjába. Függetlenül attól, hogy mikor jön el ez a pillanat,

Kelet-Európa már most is az a hely, ahol a világon a legnagyobb mértékben koncentrálódnak a fejlődési sikertörténetek

a kelet-ázsiai kistigrisek rendkívüli felzárkózása óta, zárja gondolatait a Morgan Stanley globális stratégája a Financial Times hasábjain.

Elsők között értük utol önmagunkat

Újra a válság előtti szint fölött a magyar gazdaság teljesítménye: az elmúlt évtized után a koronaválság kezelését is megnyerte a magyar gazdaságpolitika – írta a Makronóm a siker okait összegző terjedelmes elemzésében, miután részletesen sorra vette, miért vált a válságkezelés egyik bajnokává Magyarország uniós összevetésben.