Délvidéken szervezett kosárfonó-tanfolyamot a Hagyományok Háza

"Kovács Nádi Karolina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat munkatársa kért fel, hogy temerini és Temerin környéki vajdasági magyaroknak – elsősorban a hagyományra építve – tartsak kosárfonás oktatást" - mesélte Kovács Zoltán népi iparművész, a Hagyományok Háza szakoktatója. 

Arról is beszélt, hogy a vidék hagyományai figyelemreméltóak: a tanyavilágban a paraszti kosárfonás, az önellátást szolgáló kaskötés sokáig élt. 

"Az elmúlt század elején is működött Temerinben kosárfonó szövetkezet, munkája – a tanyavilág és a hagyományos paraszti közösség felbomlásával – a szocialista időszakban csendesedett el. A tanfolyam szervezésénél a helyi tradícióból indultunk ki, s a hagyományos kerek kosarak fonására koncentráltunk" - ismertette Kovács Zoltán. 

A kurzust négy hétvégére szervezték tavasszal, az egy tucat hallgató Temerinből és a környékről érkezett. Közülük többen már megtették az első lépéseket e szakma elsajátítására. Az érkezők egy része hobbiként tekintett a mesterségre, mások, ha nem is főállásban, de gazdasági hasznot, jövedelem kiegészítést is reméltek a megszerzett tudásból. Az egyik fiatalember vessző telepítésen is gondolkodik, így alapanyaggal láthatná el a kézműveseket - ismertette Kovács Zoltán. 

"Alapvetően kerek gazdasági kosarakat fontunk, de belekóstoltunk az ovális és kerek bevásárlókosár elkészítésébe is, emellett rétegelt lemezre fonott tálcák és ládikók is kikerültek a szorgos kezek alól. Az utolsó foglalkozáson a vesszőfonás kicsit újszerűbb tendenciáit is gyakoroltuk, így skandináv-típusú kosarat is elkészítettünk. A csoportban dolgozó kilenc hölgy és három férfi többféle anyaggal – zöldvesszővel, héjas vesszővel és hántolt vesszővel – dolgozott" - mondta a népi iparművész.