4 órája
Hagyományőrző konferenciát szerveztek Kárpátalján
Tetőtől talpig viseletben címmel rendezett konferenciát a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja Beregszászon, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban február utolsó hétvégéjén. A találkozóról Vörös Zsuzsanna, az Intézmény szakreferense számolt be.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja beregszászi konferenciájának témája a viselet volt
Forrás: Hagyományok Háza
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja Beregszászon megrendezett konferenciája, amelyet februr 22-én tartottak, folytatása volt az elmúlt évben a Hagyományok Házában rendezett szakmai találkozónak.
Forrás: Hagyományok Háza
A tanácskozás vezérmotívuma a viselet, annak készítése és kiválasztása, valamint annak megfelelő módon való alkalmazása volt. A témát a szervezők olyan aktuális és időszerű kérdésnek tekintették, ami széles érdeklődésre tarthat számot. Az egybegyűltek a néphagyomány területén aktívan dolgozó tánccsoportvezetők, pedagógusok, óvodai pedagógusok és viseletkészítők köréből kerültek ki
– ismertette Vörös Zsuzsanna.
Mint elmondta, dr. Ratkó Lujza néprajzkutató, akinek elméleti előadását nagy érdeklődéssel követték a résztvevők, felszólalásában viselettörténeti és kronológiai áttekintést osztott meg a hallgatósággal.
Külön kitért a hiteles színpadi viselet jellemzőire:
- a hitelességre,
- az esztétikusságra,
- az igényességre
- és a praktikusságra is.
A szakember előadásának a történeti fejezetében kiemelte az 1931–1944 között működő Gyöngyösbokréta mozgalom korszakalkotó szerepét, ami a pozitívumok mellett hozzájárult bizonyos sztereotípiák kialakulásához is. Megállapította, hogy a háború után a sematikus, stilizált „népi” időszak került előtérbe, s majd csak a táncházmozgalom hatására kerültek előtérbe a hiteles viseletek.
Napjainkban a modern és posztmodern irányzatok korát éljük, a hagyomány mint fogalom átértékelődik.
A résztvevők megállapították, hogy Kárpátalja a már említett sematikus koraszakot éli, s lemaradásban van a többi országrésszel összevetve. Az előadó megjegyezte hogy a népszerű nemzeti színeket hangsúlyozó „magyar ruhának” ugyan nem sok köze volt a népi kultúrához, ugyanakkor az identitás erősítésében betöltött szerepe elvitathatatlan.
A kárpátaljai helyzet – az ismert okok miatt polgárai számára – napjainkban nehezen alkalmas a hagyományok ápolására, de az előadó biztatta a jelenlévőket, hogy az almáriumokban lapuló régi fotók alapján rekonstruálják az adott tájegység viseleteit.
Különös figyelem kísérte Kácsor-Ignácz Gabriella táncoktató gyakorlati bemutatóját: különböző korosztályokat hogyan kell a hagyományoknak megfelelően színpadra állítani. Ezt követte Tajti Erzsébetnek, a Hagyományok Háza szakoktatójának előadása, aki a színpadi megjelenés változása köré csoportosította – gazdag fényképanyaggal illusztrálva – a mondanivalóját
– közölte az intézmény szakreferense, aki arról is beszámolt, hogy a konferencia „a manapság sokfelé alkalmazott World-Caféval zárult, amikor a résztvevők saját véleményüknek is hangot adhattak, s különös hangsúlyt kapott az elhangzottak gyakorlati megvalósítása”.
