„Van és lesz igény a minőségi irodalomra”

Pikó Stefánia

– Milyen könyvei jelentek meg eddig? Mikor jelent meg az első, és a legutóbbi?

– Az utóbbi évek során a történelmi regények és az ifjúsági irodalom világában merültem el, és ez az a két terület, amelyeken úgy érzem, hogy biztonsággal mozgok. 2015–2016-ban a Gold Book kiadó gondozásában megjelent egy történelmi regénytrilógiám, A Sárkányos Rend, a Pongrác kiadó jóvoltából pedig Szmirkó című meseregényemet vehetik kézbe az olvasók. Tavaly pedig egy újabb történelmi regényem jelent meg az Atlantic Press kiadónál (Chiara). Ezeken kívül számos más könyvet és tanulmányt írtam, amelyek azonban inkább az akadémiai, tudományos területhez tartoznak.

– Bár bevallom, még nem olvastam, de a leírásból kiderül, hogy Nagyvárad is szerepel a Sárkányos Rend könyveiben. Mesélne kicsit ezekről a kötetekről? Mi az, amit ízelítőként elárulhat az érdeklődők számára?

– A sárkánygyík ébredése a trilógia első kötete, a XV. századi Váradon és Budán játszódik, hősei Gabriel de Sceleus, a fiatal diakónus, és Börki András, a bihari lovag, akik izgalmas kalandokba keverednek.

A történet 1403-ban indul, amikor Luxemburgi Zsigmond helyzete még bizonytalan Magyarország trónján. Az összeesküvő főurak Kanizsai János érsek vezetésével elhatározzák, hogy megfosztják Zsigmondot hatalmától, és Durazzói Lászlót hívják be az országba uralkodónak. A pártütők Váradon találkoznak, és esküt tesznek Szent László fejereklyéjére.

Gabriel de Sceleus kihallgatja az érseket, és rájön, hogy az merényletet tervez a király ellen. A fiatal papnövendék, aki a Luxemburgi távoli kegyét élvezi, útra kel, hogy megmentse a király életét, miközben barátja, Börki András, a forrófejű váradi nemesifjú is elindul, hogy apja oldalán, Stiborici Stibor seregében részt vegyen élete első csatájában. András a lovaggá válás rögös útjára lép, és arról álmodik, hogy egyszer felveszik a Sárkányos Rend tagjai közé.

A két fiatal sorsa különbözőképpen alakul, de minduntalan összefonódik, és a kettejük viszonya határozza majd meg a trilógia következő köteteit is.

Már az első kötetben különös dolgok történnek a váradi székesegyházban Szent László ereklyéje körül, melyeket részben Gabriel okoz, részben pedig maga is szeretne megfejteni. Tűz üt ki a székesegyházban, melyben elpusztul a lovagkirály ereklyetartója, ám maga a koponya rejtélyes módon épségben marad. Zsigmond elrendeli egy új, minden eddiginél szebb herma elkészítését. Ez természetesen egy közismert történelmi tény, a regény világában pedig talán ez az az esemény, amely a későbbi legfontosabb történések kiindulópontja lesz.

– Miről szól a Szmirkó?

– A Szmirkó egy meseregény, amelyet annak idején egy irodalmi pályázatra írtam, és 2016-ban nyomtatásban is megjelent. A főszereplője Szmirkó, egy félig ember-félig tündér kisfiú, aki elindul az emberek világába, hogy megkeresse régen elveszített édesapját. A történetben mindenféle varázslények (és persze emberek is) szerepelnek, az én kedvencem például Babuk, Szmirkó útitársa, aki egy szipolymacska. Abból él, hogy nagy cselesen kiszipolyozza a varázsnépek varázserejét. Szmirkó kalandjaira roppant büszke vagyok, és nemcsak azért, mert 2016-ban a Magyar Gyermekirodalmi Intézet szakmai szemléjén bekerült a huszonöt legjobb magyar gyermekkönyv közé, hanem azért is, mert ez volt az első olyan kéziratom, amelybe a szívemet-lelkemet beletettem, és amelynek a szereplői gondolatban még nagyon sokáig velem maradtak.

– A Chiara és a Sárkányos Rend is a középkorban játszódik. Honnan a vonzalom épp a középkor iránt?

– Gyermekkorom óta vonz a történelem, illetve szülővárosomnak, Nagyváradnak a történelme. Ha az élet nem hozta volna másként, biztosan történész vagy régész lett volna belőlem. Hogy miért éppen a középkor? Ezt magam sem tudom pontosan megfogalmazni. Talán azért, mert még mindig nagyon keveset tudunk róla, számos esemény, szereplő homályban maradt, és sok esetben a hiátusokat csak a képzelőerővel lehet kitölteni. Ugyanakkor rettenetesen izgalmas időszak is, földrajzi és más tudományos felfedezések történtek ekkor, és folyton átrendeződtek a hatalmi erőviszonyok.

– Ha már itt tartunk, honnan a vonzalom az írás iránt? Mióta foglalkozik ezzel?

– Már az általános iskolában próbálkoztam rövid novellák írásával, de komolyabban csak az egyetemi tanulmányok elvégzése után foglalkoztam az írással. Ebben az időszakban a rengeteg olvasás mellett leginkább az írástechnika elsajátítása érdekelt, ezért különféle amatőr íróköröknek váltam a tagjává (pl. karcolat.hu) és számos irodalmi pályázaton vettem részt (lfg.hu novellapályázat, Aranymosás irodalmi pályázat, Histórium kiadó történelmi novellapályázata, Új Akropolisz stb.), melyek nagy részét sikerrel zártam. Novelláim nyomtatott és elektronikus antológiákban jelentek meg.

Szabadidőmben a műfordítás területén is kipróbáltam magam, illetve a forgatókönyvírással is kacérkodtam. Az egyik jövőbeni tervem éppen az, hogy még inkább szeretnék elmerülni a filmes világban is, talán éppen az egyik regényem forgatókönyv adaptációjával.

– Hogy lehet összeegyeztetni a munkát és a regényírást? Hogyan sikerül mindenre időt szakítani?

A teljes interjú a Bihari Napló április 28-i lapszámában olvasható.