2020.06.11. 10:03
A szükségállapot következtében a terápiákra is nagyobb szükség van
A Bonus Pastor Alapítvány közel harminc éve segít a szenvedélybetegeken, a különböző függőségekkel küzdőkön. A bezártság időszakát követően pedig egyértelműen megnőtt az igény erre. Geréb Tünde rendszerszemléletű pár- és családterapeutával beszélgettünk, aki 1998 óta munkatársa az alapítványnak, és bár Udvarhelyen tevékenykedik, olyan jellegű problémák lelki hátterét világította meg, amelyek általános jellegűek.
Pikó Stefánia
– Ön mivel foglalkozik pontosan a Bonus Pastornál?
– Udvarhelyen tevékenykedünk a férjemmel együtt, aki a hosszú terápiás otthonban dolgozik terápiás munkatársként, én magam pedig pszichoterapeutaként dolgozom, az ambuláns terápiákat végzem, azokkal a páciensekkel, akiknél úgy ítéljük meg, hogy nincs szükség bentlakásos terápiára, illetve az elő- és utógondozást is én végzem a rövid és hosszú terápiás programok számára. Az egyéni vagy párterápiák során igyekszünk elérni az absztinenciát, majd a kapcsolati és életviteli problémákkal dolgozunk, amelyek fenntartották a függőséget. A józan élethez nem elég az absztinencia, hanem egy sok tekintetben megváltozott, kiegyensúlyozott életmódra van szükség.
– Milyen szenvedélybetegséggel fordulnak önökhöz?
– Alkohol, játék és drog leginkább. Elméleti szinten két nagy kategóriába sorolhatjuk a függőségeseket. Az egyik a szerfüggőség, ide tartozik minden, ami valamilyen anyaghoz köthető (alkohol, drog, gyógyszerek, nikotin). Emellett vannak a folyamatfüggőségek (viselkedési függőségek), ilyen a játékfüggőség, de nagyon sok minden tartozik még ide, az online „cuccok” is, a szexfüggőség, a munkamánia, a vásárlásfüggőség, vagy akár az étkezési zavarok is lehetnek függőség jellegűek. Nagyon hosszú a sor, sok minden függővé tehet minket, aminek a rabjává válhatunk, és ami felett elveszítjük a kontrollt.
– A társfüggők tudják általában, hogy ők társfüggők?
– Ez többnyire a terápia során szokott tudatosulni bennük, a beszélgetések alatt, hogy ők hogyan működnek az adott kapcsolatban. A társfüggőség úgy alakul ki, hogy valaki együtt él egy szenvedélybeteggel, és mivel egy betegségről van szó, a hozzátartozó ezt nem tudja mindig jól kezelni. Elsősorban a szeretet és a jó szándék vezérli, segíteni akar, de azzal, hogy az életét teljesen alárendeli a szenvedélybetegnek, és még azt is megteszi helyette, amire az még képes volna, fenntartja az illető állapotát. Ez pedig mindkét fél számára káros. A társfüggő, mint egy kifeszített háló, minden krízishelyzetet kivéd, ezzel konzerválja a helyzetet. A társfüggő ebben a helyzetben meg is betegedhet, lelki és testi (pszichoszomatikus) panaszai lesznek gyakran.
A legtöbb megkeresésünk a hozzátartozók részéről történik. Ők egyrészt hamarabb belátják a problémát, és a szégyenérzet sem korlátozza őket annyira, mint gyakran a függőt. Van, amikor egész hosszan foglalkozunk a hozzátartozóval, a saját problémájával, és csak utána kezdünk el a szenvedélybeteggel dolgozni.
– A nagy Maradj otthon! kampány következtében érezhető a növekedés a visszaesők és új függők számát tekintve?
– Igen, mindkettőről jelzéseket kapunk. A fölépültek közül sokan visszaestek, vagy válsághelyzetbe kerültek. Új függők is jelentkeztek, akik a bezártság alatt gyakrabban hozzányúltak az alkoholhoz, de a függőség hosszabb idő alatt alakul ki, a folyamat általában években mérődik, kivéve a drogok esetében, amelyeknél gyorsabban kialakul a függőség.
– Érdekes, hogy globális jelenséggé vált, hogy többet iszunk. Miért?
– Igen, ez a bezártságnak is betudható. Vannak, akik egyedül maradtak és vannak, akik a családdal lettek összezárva, és sok esetben nem volt jó köztük a viszony a szükségállapotot megelőzően sem. Fontos tényező az egzisztenciális szorongás is, amelyet nemcsak a betegségtől való félelem, hanem a gazdasági válság, az esetleges munkanélküliség is meghatároz. Nem mellőzhető az sem, hogy megváltozott a napi rutin, ami egy fölépülőfélben lévő függő esetében különösen magas veszélyfaktort jelent.
– Miért fordulunk az alkoholhoz? Nem lehet, hogy ennek a kommunikáció hiánya is az oka? Nem lehetett volna beszélgetésekkel megoldani a bajt?
– A függő embernek pontosan a kapcsolatteremtés a legnehezebb dolog, a függőség pedig mindig valamilyen kapcsolati hiányosság mentén alakul ki, gyakorlatilag valamilyen kapcsolatot próbál pótolni. A szükségállapot épp a közvetlen emberi kapcsolatok létrehozását, fenntartását nehezítette meg. Az alkoholhoz fordulni sokkal egyszerűbb számukra, mint lelki úton elérni azt az állapotot, amelyet egy deci tömény itallal elérnek. Ettől kilazulnak, derűsebbek lesznek. A stabil érzelmi állapot nagyon fontos tényező. Ha a betegségből felépülő, évek óta józan ember elkezd érzelmileg instabillá válni, akkor azt szoktuk mondani, hogy a visszaesés hamarabb megtörténik fejben, minthogy a pohárhoz nyúlna. Egy függő esetében tehát nagyon nem mindegy, hogy mennyire van egyensúlyban az életének minden területe, ezért is jelentett a szükségállapot különös veszélyt.
Egyébként még nincsenek pontos adataink a „károkat” tekintve, de valószínűleg nagyobb veszélyben voltak most azok, akik nemrég épültek fel, mint azok, akik már évek óta józan életmódot folytatnak.
– Ha minden jól megy, júliusban már újra tarthatnak rövid terápiás programot. Hogyan zajlik egy ilyen terápia?
– Ez egy tizenkét napos koedukált (férfiak és nők egyaránt) bentlakásos terápiás program, amelyen azon szenvedélybetegek vesznek részt, akiknek az állapota közepesen súlyos. Akik még enyhén függők, az ambuláns terápiára járnak, míg a súlyosan függők a hosszú terápiás programunkon vesznek részt, amely 6–9 hónapos.
A rövid terápiás programokon nemcsak a függők, hanem a hozzátartozók is részt vesznek, őket is külön célcsoportként kezeljük. Ez a program nem elégséges a személyiség megváltozásához, mint a hosszú terápiás program, ennek inkább az a célja, hogy az érintettek megértsék, belássák függőségüket, és motivációt kapjanak ahhoz, hogy változtassanak. Felkészülés a kinti életre, az utógondozásra (egyéni terápia, támogató csoport). A fölépülés egy több éves folyamat, körülbelül két év. A rövid terápiás programokon mindehhez az alapokat igyekszünk kiépíteni, főként csoportos tevékenységeken keresztül, workshopokon, de egyéni foglalkozások keretében is.
Rövid terápiás program
A koronavírus-járvány hozta bezártság fokozottan próbára tette a szenvedélybetegeket és azok családjait, ezt bizonyítja, hogy a sürgősségi állapot ideje alatt nagyon megugrott a szenvedélybetegek és a visszaesők száma. A Bonus Pastor Alapítvány ezúton tudatja, hogy a rendkívüli helyzet miatt elhalasztott tavaszi rövid terápiás program július 13–24. között lesz megtartva, és jó lehetőséget nyújt az egyéni és a kapcsolati gyógyulásra. Várják azok jelentkezését, akik változtatni szeretnének alkohol-, játék- vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon. Helyszín: Szentkatolna, Rebeka Missziós Központ. Jelentkezési határidő: 2020. július 10. Jelentkezni, további részletek felől érdeklődni Nagyváradon és környékén Kocsis Tündétől lehet a 0747-064-624 telefonszámon.
Borítókép: illusztráció