2021.10.13. 08:31
„Védték azt, amit fontos volt számukra”
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete és az RMDSZ Bihar megyei szervezetének együttműködésében kedd délután megemlékezést tartottak a Szent László-templomban. Ezután egyénileg megkoszorúzták azt a táblát, mely a külső falon annak a tizenkét mártírnak az emlékét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a közelben levő híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Ciucur Losonczi Antonius
A megjelenteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökhelyettese üdvözölte, köszönetet mondva egyúttal a házigazda nagyvárad-újvárosi római katolikus egyházközségnek. Rövid beszédében arra hívta fel a figyelmet: bár változnak a rezsimek, mindig, így a jelenben is meg kell védenünk épített örökségünket.
Vonház Antal, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének titkára kiemelte: a tavaly elhunyt Pásztai Ottó érdeme, hogy emléktábla örökíti meg a tizenkét mártír tettét és nevét. Megjegyezte: azon az esős október 12-én Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva, ám a Vörös Hadsereg gyors támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem volt ideje és lehetősége, hogy felrobbantsa ezeket. Az előre törő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak a váradőssi negyedbe, elfoglalták Biharkeresztest és Biharpüspöki egy részét, lehetetlenné téve a Várad–Szatmár közti úton való menekülést. Ilyen körülmények között a menekülő utóvéd német motorosalakulat teljesen értelmetlenül a Szent László téri Körös-híd felrobbantására adott parancsot. Ezt a tizenkét váradi, illetve Bihar megyei idős honvéd (Bereczky Sándor, Béres Sándor, Boér Péter, Gurzó Imre, Huszár István, Hant Elek, Katona József, Krammer Ferencz, Nagy Gyula, Seres János, Simonovits János és Szíki Gyula) vonakodott teljesíteni, ezért a fékeveszett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd utóbbiak felrobbantották a hidat. A holttestek két napig temetetlenül hevertek a Körös Bémer téri partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Később városunk bátrabb polgárai az esti szürkületben földdel betakarták a holttesteket, de csak decemberben vált lehetségessé, hogy a Rulikowski temetőben méltóképpen eltemessék őket.
Meleg Vilmos színművész szavalata után Giosanu Leonard, a Barátok temploma segédlelkésze beszélt arról, hogy az áldozatok hősiesen és bátran viselkedtek, miközben védték azt, amit fontos volt számukra, és ezzel példát mutattak nekünk.
Az áldás és a Szózat után koszorúkat, virágokat lehetett elhelyezni az emléktáblánál, egyénileg, illetve valamilyen szervezet, intézmény nevében.
Fotók: A szerző felvételei
