G. Fodor Gábor: A nyugodt kormányzás a sikeres válságkezelés kulcsa

Magyar Nemzet 

– A nemzeti kormányzatok tehát természetüknél, szerkezetüknél fogva tudják megfelelően kezelni a pandémiát? 

– Nekik vannak meg erre az eszközeik és lehetőségeik, például a kormányzatoknak áll módjukban megszervezniük az államot, hogy képessé tegyék a védekezés struktúráinak a létrehozására és működtetésére. Ám ezekkel megfelelően kell élni, emellett pedig fel kell ismerni, hogy mely lépés a leginkább célravezető az adott helyzetben. Ahogyan azt is, hogy egy-egy döntésnek milyen következményei lesznek, a különböző dilemmákat hogy érdemes feloldani. 

– Említene néhány példát? 

– Például bölcs döntés volt a magyar kormány részéről katonai igazgatás alá rendelni a kórházakat, mivel ez volt szükséges az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak a működőképes állapotban tartásához és megszervezéséhez. A magyar állam hadra lett fogva, és ennek köszönhető, hogy nem láttunk olyan képeket, mint amilyenek Bergamóból, Portugáliából vagy Romániából érkeztek. 

Egy jó kormányos nem rángatja ide-oda a kormánykereket – Mennyire lehet objektívan megállapítani, hogy egy adott kormányzat hogyan teljesített ezekben a kérdésekben? 

– Meg tudta-e a szervezni az államot, működőképes maradt-e az állam és a különböző ellátórendszerek, vagy nem bírták a terhelést és összeomlottak. De itt szerepet játszik a kormánynyal szembeni bizalom is. Romániában vagy Bulgáriában ezért is alacsony az átoltottság, mert az állam polgárai nem bíznak az államban. De ide tartozik az is, hogy egy társadalom elfogadja-e a politikusok döntéseit. Sokat elárul, hogy míg Nyugat-Európa számos országában tömegtüntetések zajlanak, addig itthon nem tapasztalunk ilyesmit. Ráadásul a liberális Hollandiában a rendvédelmi erők erőszakot vetettek be a tüntetők ellen. Abban pedig, hogy az emberek készek legyenek együttműködni a vezetőikkel, nagy szerepe van annak, hogy a kormány cselekedjen, de kiszámítható módon, azaz ne rángassa a kormányt. Németországban, Ausztriában, Portugáliában és Spanyolországban hol szigorítottak, hol lazítottak: amikor kicsit lejjebb mentek a számok, akkor engedtek, majd amikor rosszabbodtak a járványügyi adatok, még durvábban szigorítottak. A nyugat-európai országok demonstrálóinak ebből lett elegük, mivel kiszámíthatatlanná vált az életük. 

– A magyar miniszterelnöknek pedig köztudottan az az egyik alapelve, hogy „nix ugribugri”. 

– Pontosan, és a nyugodt kormányzás jelentősen hozzá is járult ahhoz, hogy Magyarországon zökkenőmentesen történtek a korlátozások, majd a gazdaság újraindítása is. Például a harmadik járványhullámban tavaly novembertől idén tavaszig ugyanazok a szabályok voltak érvényesek. Magyarország nem rángatta a kormányt. Mármár visszatértünk a vírus előtti életünkhöz. A védekezés legfontosabb eszközeként a kormány arra biztat mindenkit, hogy vegyük fel az oltásokat, és ma mindenkinek van is vakcina. Más, kevésbé szerencsés és kevésbé jól kormányzott országokban jelenleg is zárnak, s kijárási, illetve lakhelyelhagyási tilalom van érvényben. 

Együttműködésre képtelen ellenzék

– Hogyan befolyásolta a hazai politikai erőviszonyokat a pandémia? 

– Úgy látom, a COVID alapvetően nem változtatta meg a politikai erőteret Magyarországon. Továbbra is az a helyzet, hogy a kormány cselekszik, azon dolgozik, hogy megszervezze a védekezés struktúráit. Az ellenzék pedig sem gyakorlati, sem morális értelemben nincs cselekvő helyzetben. Még a szükséges intézkedések meghozatalában is képtelenek voltak együttműködni a kormánynyal, ráadásul végig kritizálták a védekezést. Azt gondolom, hogy ennél több lett volna elvárható egy felelős ellenzéktől egy háborúhoz hasonlító válsághelyzetben. 

– Erre azt lehet mondani, hogy az ellenzék dolga, hogy kritizálja a kormány döntéseit. Arra is akadt példa, hogy tényekkel támasztották alá a bírálatukat, például jóval több lélegeztetőgépet szerzett be a kormány, mint ahányat végül használatba állítottak. 

– Még szerencse, hogy nem kellett az összes lélegeztetőgépet használni. A járvány természetéből következik, hogy egy bizonytalansági helyzetben kellett cselekedni. A pandémia elején nem tudtuk, mennyire fertőző a vírus, és hogy milyen arányban okoz súlyos megbetegedéseket. Képzeljünk el egy olyan vészforgatókönyvet, amelyben jóval többen szorulnak invazív lélegeztetésre, mint ahány gépet megrendelt a kormány, és több ezer ember halt volna meg emiatt. Azt pedig kritikán alulinak tartom, hogy a magyar baloldal kamuvideókkal próbálta megrengetni az emberek bizalmát az egészségügyben, és tudatosan olyan politikát folytattak, hogy elbizonytalanítsák az embereket a vakcinák hatásosságát illetően. Akkor is átléptek egy határt, amikor Brüsszelt kérték, hogy büntesse meg Magyarországot, amely eközben minden erejével a járvány elleni védekezésre koncentrált.