Magyar–török szerelemről a Szigligeti Színház színpadán

Pikó Stefánia

Forgács Péter budapesti rendező munkájával búcsúztatta az óévet a Szigligeti Társulat 2021 utolsó estéjén. A nagyváradi közönség Huszka Jenő Gül baba című operettjét tekinthette meg, amelynek középpontjában egy magyar–török szerelem áll. Huszka Jenő (Szeged, 1875. április 24. – Budapest, 1960. február 2.) zeneszerző, a magyar operettmuzsika kiváló úttörője és klasszikusa. Első nagy sikerét a Bob herceg című operettjével aratta (Népszínház, 1902). Megdöntötte az angol és bécsi operett kizárólagos uralmát. 1903. november 6-án a Király Színházat, Budapest új operettszínházát Aranyvirág című operettjével nyitották meg. Többi operettje közül legnépszerűbb a Gül baba (Király Színház, 1905) és a Lili bárónő (Városi Színház, 1919). 

Gül baba, a török filozófus, költő, író különböző források szerint 1541-ben érkezett Budára. Arról volt híres, hogy hatalmas rózsakertje volt, amit minden arra járó megcsodált. Magyarországon a Rózsák Atyja néven is ismert lett, ami a török Gül baba fordítása volna, azonban nevével kapcsolatban eltérőek a vélemények. „Gül-Baba a rózsáit oltogatta és nem törődött a külső világgal. És íme különös dolog, a külső világ minden lármája elcsöndesült a kapui előtt. A vádaskodás és gyűlölet leghangosabb harsonása is meghajtotta a fejét, mert aki nem volt egészen vaksággal megverve, nem nézhetett be gyönyörködés nélkül Gül-Baba kertjébe” – fogalmazott Kosáryné Réz Lola 1923-ban, a Nyugat egyik lapszámában megjelent írásában. Az operett története szerint Gül babának (Kardos M. Róbert) volt egy lánya, Leila (Kocsis Anna), aki beleszeretett egy magyar legénybe, érzéseit pedig Gábor diák (Sebestyén Hunor) is viszonozta. A bonyodalmat azonban nemcsak nemzetiségük okozza, hanem az is, hogy Leila keze már oda lett ígérve. 

Az előadást egyértelműen a dal dominálja, nem véletlenül, hiszen ezt a zeneközpontúságot a rendező maga is kiemelte egy interjúban: „szeretem, ha egy történetet a zene mesél el, ha alakok valahogy a zenén keresztül jelennek meg”, majd hozzátette: „A Gül babában minden a zenével és a zene által történik”. 

Valóban kevés a darabban a prózai rész, de a történet kereknek mutatkozott, érthető volt, és a közönség jobban odafigyelt, amikor valaki éppen nem dalban szólalt meg. Bizonyos esetekben – Gül baba egy-egy monológjánál – úgy tűnt, mintha a prózai résznek nagyobb súlya lenne, mint a dalnak. A prózai részeket színesebbé és személyesebbé tették egy-egy kikacsintás révén, amikor is elhangzott néhány megjegyzés a nagyváradi színházzal kapcsolatban. 

A közönség kétségtelenül nagyon élvezte az előadást – egy operettel nem igazán lehet mellélőni –, kijárt a vastaps mindenkinek, aki részt vett a produkcióban. Az ünnepi alkalmat közös koccintás és a Himnusz eléneklése zárta. 

Aki szilveszterkor lemaradt, január másodikán vagy harmadikán megnézhette az előadást, aki pedig még mindig nem jutott el, az legközelebb január harmincadikán, vasárnap pótolhatja be a lemaradást.

GÜL-BABA - Gül-Baba, Budán a Rózsadombon egy török mecsetnek a neve. E mecsethez az a monda füződik, hogy a mohammedán prófétának egyik bajnoka, Gül-baba itt halt volna meg hősi halállal és mert a porai itt nyugszanak, el is nevezték G. mecsetjének. A török hagyományok e mondának ellent mondanak. Ők is ösmernek egy olyan mohammedán szentet, aki a padisah kiséretében, a szentek közé került és Budinban (Buda) meg is halt. Csakhogy e hős neve nem Gül, hanem Kelbaba. A kel szó kopasz, tarhajut jelent és ennek azért nevezték el, mert nem volt egy hajaszála sem. Valószinű, hogy a kel szó népetimologiai hatás folytán vált Gül-lé, amit az a körülmény is elősegített, hogy a Rózsadombra került a mecset, vagyis a gül dombjára. (A Pallas nagy lexikona)