Lackfi: Időnként muszáj töltőre rakni magamat

János Piroska

A teltházas közönséget a Varadinum Alapítvány kuratóriumiának nevében Pásztor Gabriella köszöntötte, majd a programfelelős Holnap Kulturális Egyesület képviseletében Szűcs László vette át a szót, aki megemlítette: az eseményt eredetileg májusban szerették volna megrendezni, ám akkor arra nem volt lehetőség, így vált az idén harmincéves fesztivál a rendezvénysorozat talán egyik leghosszabb kiadásává. A közösségi médiában aktív költő beszélgetőpartnere Szlopp Bernadett, a Partiumi Keresztény Egyetem munkatársa volt. A beszélgetés elején szó volt önmeghatározásról, melynek kapcsán elhangzott: az „író, költő, műfordító” megnevezés mögött egy családi sztori is meglapul, hiszen a költő édesapja, Oláh János, posztumusz Kossuth-díjas író, költő, műfordító és édesanyja, a szintén Kossuth-díjas író, Mezey Katalin ugyanezeket a foglalkozásokat tudhatta magáénak, ami egy közúti rendőri ellenőrzéskor ki is derült. Mint ahogy az is kiderült azt est során, hogy Lackfi nem irodalmárnak készült, hanem tenorénekesnek. Elmondta: sokat köszönhet annak, hogy irodalmár családba született, hiszen amellett, hogy otthon tízezer darabos könyvtár kötetei között lehetett válogatni,  szüleivel lehetőség adódott írókról is beszélgetni. 

Értelmiségi családként ugyanakkor a gazdálkodást, a fizikai munkát sem vetették meg, amely felelősségtudatra is nevelte. Az egy ideig cselgáncsedzőként dolgozó édesapja igazi szenszei volt számára, mestere, akivel bár egy szakmát űztek, nem volt mindenben ugyanaz a véleményük. Lackfi János húszévesen házasodott, hat gyerekük és négy unokájuk van, 44 évesen lett nagyapa, elmondása szerint a legkisebb lánya „született nagynéni”, ugyanis három héttel fiatalabb a legnagyobb unokájánál.
A 2021-ben megjelent #jóéjtpuszi első kötetének megjelenése kapcsán elhangzott: felnőtt megtérő volt, nem részesült vallásos nevelésben, nagymamája „hisztizésére” azonban megkeresztelték, ezt a szövetséget a Jóisten nem felejtette el – fogalmazott a költő. Később a jegyesoktatás vitte közelebb a hithez, majd csodákat is megéltek, mint például negyedik gyereküknek születése, aki az utcán, a kórház mögött látta meg a napvilágot. Öt éve pedig a lángoló szerelem hasonlatával tudná leírni az Istennel való kapcsolatát – mondta el. A #jóéjtpuszi-versek ennek az Isten-élménynek a „termékei”, amelyek először a közösségi oldalán jelentek meg, nem is tervezte kötetben való kiadásukat.
Az alkotáshoz szükséges feltöltődés kapcsán elhangzott: fontos az itt és most Istenére figyelnie, megtapasztalni a tékozló fiút visszafogadó apához hasonló Isten jelenlétét, ugyanakkor hétköznapi értelemben feltöltődést jelent számára a sport, a fafaragás is. A beszélgetés során kiderült: hagyományos értelemben vett bakancslistája nincs, hacsak egy sanzonest megszervezése nem számít ennek, amin ő lépne fel. 

Az idén napvilágot látott #jóéjtpuszi2 mellett nemrégiben jelent meg a Bejgliköztársaság című prózakötete, a jövőben pedig zsoltárokat tartalmazó kötetet szeretne kiadni – tudtuk meg a nem kis humorral fűszerezett szerzői esten, amelyen természetesen a költő műveiből is felolvasott. A beszélgetést követően a helyszínen lehetőség volt a könyvvásárlásra, illetve a dedikálásra, amelytől az irodalomkedvelőket a költő előtt kígyózó sor sem rettentett el.