„Boldogságboltban” jártak a nyugdíjasok

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szilágyi Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy a meghívottak a gyulai Boróka Kulturális Egyesület képviseletében érkeztek. Rozványi Dávid költő, író, Istent és a magyarságot érintő kérdéseket kutatja, az emberi érzéseket boncolgatja. Könyveiben mindannyiunkat érdeklő témákkal foglalkozik, szívesen ír azokról, akikkel találkozik, a helyekről, ahol jár. Török Tünde előadó, esszéíró, a videóiban irodalmi és történelmi eseményekre, jeles személyiségekre hívja fel a figyelmet.

A folytatásban Török Tünde tett fel kérdéseket Rozványi Dávidnak, aki úgy mutatkozott be két szóban, hogy „solymári és katolikus”, gyorsan hozzátéve, hogy amúgy nem szeret önmagáról beszélni, mert véleménye szerint nem az alkotó a fontos, hanem az általa létrehozott mű az igazán érdekes. Egyébként kamaszkorában kezdett el írni, aztán abbahagyta, mert a szakkönyvek és a tudományos munka kerültek előtérbe az életében. Viszont a kiadója bővítette a profilját, és felvetődött, hogy vannak-e versei, így aztán előkerültek, és közzé lettek téve a korábban nyomtatásban meg nem jelent költeményei. 2009. november 9-ét tekinti „írói születésnapjának”, és megdöbbent azon, hogy mennyire pozitív fogadtatásban részesült, magyarázta. Arra is kitért Rozványi Dávid: egyaránt szeret verseket és a prózát írni, és talán a legkedvesebb műfaja a novella- ezen írásait ő „kávémeséknek” nevezi. Sikernek azt könyveli el, ha valaki megváltozik azt követően, hogy elolvasta valamelyik alkotását. Nagyon fontosok számára a személyes élmények, a helyszíni tapasztalatok, az emberekkel való találkozások, de nem kívánja azt a gyermekeinek, hogy ők is ezt a pályát válasszák, mert „az írás traumákkal jár, és a szépségnek ára van”.

A beszélgetésen szóba került az is, hogy 1944-ben apja nagybátyját, Rozványi Györgyöt a váradi hadapródiskolába vették fel, de közeledett a front, ezért a tanulmányait már nem tudta megkezdeni. Dávid 1987-ben jött először Nagyváradra, pont azon a napon érkezett, amikor Ceausescu. Mindig is szeretett kirándulni, megismerni és felhívni a figyelmet a történelmi Magyarország kincseire. Elszomorítja azonban, hogy napjainkban inkább a „szelfiturizmus” dívik- többek közt ennek is köszönhető a Török Tündével közösen készített Erdélyi útiképek hangoskönyv. Megjegyezte: mindig szeretett volna bemenni a székesegyházba, imádkozni, és most ez a vágya teljesült. Érdekességképpen a könyvbemutatón az a verse is felcsendült Rozványi Dávidnak, melyet néhány órával korábban írt a Holnaposok-szoborcsoportnál.