Shakespeare-darabokkal folytatódott a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál

Ciucur Losonczi Antonius

Azért azt már sejteni lehetett a címből kiindulva, hogy itt nem akármilyen szokványos produkcióról van szó (130 percbe, vagy a „rekordkísérletnek” szánt valamivel több mint egy órába ugyanis lehetetlen belesűríteni minden Shakespeare-darabot), hogy aztán a kezdeti „összevisszaság”, a fénytechnikával való „probléma” és a nézők megszólítása csak fokozza azt az érzést, hogy valami érdekes dolog fog következni. És hát az első padsorokban ülő nézők elkezdhettek egy kicsit izgulni – mint később kiderült, okkal –, hiszen a stand up comedy-estekhez hasonlóan egyáltalán nem lehettek biztosak afelől, hogy a fellépők valamelyike nem őket szúrja-e ki, hogy bevonja a játékába. És természetesen a később érkezők is meg lettek szólítva – akik érdekes módon szinte kivétel nélkül profi módon reagálták ezt le.

Azért a poénokkal, parodisztikus elemekkel, a napjainkban témát adó közéleti-politikai történésekkel való utalásokkal (ezek olyannyira frissek voltak, hogy még a magyar férfi vízilabda-válogatott aznapi világbajnoki győzelme is többször meg lett említve), illetve a különböző „reklámblokkal” és szlogenekkel együtt, valójában közvetve vagy közvetítve, de egyetlen percig sem lehetett a publikumnak kétsége afelől, hogy itt minden Shakespeare-ről szól. Hiszen minden arra ment ki, hogy el lehet-e játszani a legismertebb dán királyfi szerepét. S közben megelevenedtek a Rómeó és Júlia, az Othello, a Julius Caesar és más közismert darabok ikonikus jelenetei, igaz, hogy nem a szokványos módon: a királydrámákat futballmérkőzés formájában vitték színre, a szerelmespárnak pedig musicalzene és tánc dukált.

De a Hamlet valahogy mégse akart összejönni. Nem és nem, mert valahányszor elhangzott e név, Petya „megőrült”, a legvégén még a színpadról is elszökött. Így aztán folyvást csak halasztódott e drámának a bemutatása. Azonban, mint tudjuk, ami késik, nem múlik, így annak árán is, hogy Opheliát a közönség soraiból kellett verbuválni, illetve Freudra és a publikum aktív bevonására is szükség volt, de végül meglett. És Gáspár András (Totyi), Kálid Artúr (Arti), illetve Kálloy Molnár Péter (Petya) ezúttal a Hamlethez illő komolysággal adta elő a darab utolsó sorait, hiszen, mint tudvalevő, enélkül nincs Shakespeare Összes Rövidítve…

Emlékezetes, kitűnő produkciónak zúghatott a végén a vastaps. Megkockáztatható: a mindenkori Nyári Színházi Fesztivál eddigi talán legszínvonalasabb előadásának.

Az eseménysorozat az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a Partium Alapítvány, a Nyíregyházi Mandala Dalszínház és a Bihar Megyei Középiskolás Egyesületek Tanácsa (MAKET) koprodukciójában zajlik Nagyváradon.