Bihar megyei diákok a budapesti ötvenhatos megemlékezéseken

Ciucur Losonczi Antonius

A Gloria Victis 1956-os Emlékünnepség – néhai Halzl József örökös tiszteletbeli elnöknek köszönhetőn – a Rákóczi Szövetség legnagyobb és legemblematikusabb rendezvényévé vált az elmúlt három évtizedben. Közel háromezer középiskolás és egyetemista vett részt idén ezen az eseményen Magyarországról és a határon túli területekről egyaránt a Szövetség ifjúsági szervezeteinek képviseletében.

Nagyváradról három busz indult szombat délelőtt a Kanonok sor mellől, 150 diákkal és kísérőtanáraikkal. „A Bihar megyei iskolák több mint 11 éve tartják a kapcsolatot a Rákóczi Szövetséggel, s vesznek részt különböző rendezvényeiken, így a budapesti Gloria Victisen is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megismerjék a történelmünket, azokat a fordulópontokat, melyek meghatározzák a múltunkat” – nyilatkozta lapunknak Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes, a Rákóczi Szövetség Bihar megyei elnöke.

A nemzet fővárosába érkezve, miután elfoglaltuk szálláshelyeinket, este az első hivatalos program a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen volt, ahol Hegedűs Endre zenepedagógus, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és felesége, a szintén zongoraművész Hegedűs Katalin koncertezett azt követően, hogy Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a vendégeket. A színvonalas és lélekemelő előadás után méltán zúgott a vastaps, majd többen közös fényképeket is készítettek Hegedűs Endrével, aki készségesen és kedvesen tett eleget a fiatalok kérésének.

Vasárnap reggel zuhogó esőre ébredtünk, de szerencsére mire a Kozma utcai Új köztemetőbe értünk, megjavult az idő. Itt van ugyanis a Nemzeti Gyászpark és Látogatóközpont. Radnainé dr. Fogarasi Katalin főigazgatónak az intézmény prospektusában olvasható gondolatai szerint a temető e félreeső sarka a közeli Kisfogházzal, az egykori kivégzések legfőbb helyszínével együtt nemzeti emlékhely, a magyar történelmi emlékezetre máig ható események, a második világháború, a kommunista diktatúra, 1956 és 1989 mementója. A három parcella azonban nemcsak a nemzeti dicsőség és gyász színhelye, hanem a szégyené is. A kivégzett, meggyilkolt, rabságban elpusztult hősök és ártatlan áldozatok mellett háborús és köztörvényes bűnösök is nyugszanak a sok esetben még ma is névtelen sírokban. A gyászpark – a 298-as, a 300-as és a 301-es parcellákkal – a Nemzeti Örökség Intézetének szakmai felügyelete és irányítása mellett 2014-ben újult meg teljesen, illetve a 297-es parcella már ekkor úgy lett kialakítva, hogy később helyet adhasson a látogatóközpontnak. Ez utóbbi nem múzeumnak épült, hanem küldetése az, hogy kiegészítse ezt az érzelmekre ható emlékhelyet különféle interaktív tartalommal. A lehetőségekhez mérten megnyugtatón tisztázza a parcellák és a bennük nyugvók történetét, hiszen a gyászpark, pontosabban a mellette felállított márványtáblák névsorai az elmúlt két és fél évtizedben többször is viták kereszttüzébe kerültek. Minket Jakab Csanád, a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársa fogadott, majd Szabó Viktor történész volt az idegenvezetőnk a parcelláknál.

Az ebédünket már a Műegyetemen fogyasztottuk el, melynek aulájában kezdődött kis idő múlva az állami ünnepség részét képező megemlékezés. Beszédet mondott Dömötör Csaba miniszterhelyettes, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára és Kerekes Ákos kolozsvári (BBTE) egyetemista. A Műegyetemtől 16 órakor felemelő látványt nyújtó fáklyás emlékmenet indult a történelmi útvonalon a Bem térre, ahol 17 órától megemlékezés és koszorúzás várta az emlékezőket. Ünnepi beszédet mondott Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, valamint Csápai Ádám pozsonyi egyetemista. Egy helyszín volt még hátra ezután: a MOM Sportközpont, ahol a rákóczis Légy-Ott után a Honeybeast zenekar kiváló hangulatú koncertjén lazítottak a fiatalok.
A hétfő délelőtt városnézéssel telt, a desztinációk a Szent István Bazilika, a Kossuth tér és a Hősök tere voltak. Szép emlékekkel, megható élményekkel és értékes információkkal gazdagodva indultunk délben haza Nagyváradra, illetve vidéki Bihar megyei településekre azok, akik onnan érkeztek.