Nagyváradon vendégszerepel a Háromszék Táncegyüttes

Sajtóközlemény 

Könczei Árpád rendező-koreográfus gondolatai az előadásról: „Miért? Miért gondolom, hogy koreográfiát, táncelőadást alkothatunk Madách Tragédiájából? A Madách-szöveg komplexitását, filozofikus drámaiságát a zene-tánc-mozdulat-látvány-film eszköztárral, rövidített szöveggel ki lehet-e fejezni, vagy eleve bukásra ítéljük a darabot a Lucifer-i rideg logika, a tagadás, a mindenben hibát találó érvelés mentén? Aldous Huxley brit író, költő és filozófus 1931-ben írta legismertebb művét, a Szép új világ (Brave New World) című disztópiát. A regény egy elképzelt távoli jövőben játszódik: tökéletesen megszervezett társadalom, tudományos kasztrendszer, módszeres neveléssel kiirtott szabad akarat, család helyett folyamatos partnercserés szexualitás, »szóma« nevű tökéletes kábítószerrel elért elviselhetővé tett szolgaság. 1958-ban, huszonhat évvel a regény 1932- es megjelenése után, Huxley Visszatérés a szép új világhoz címmel írt esszésorozatában a következőket olvashatjuk: »Az 1931-ben jövendöltek várakozásomnál jóval előbb válnak valóra«. Huxley már rég nincs köztünk, 1963-ban elhunyt, de mi lenne a véleménye jelenünkről? Huxley tanulmánya vezetett el engem Madách Imre művéhez. Madách 100 évvel Huxley előtt, 1859–60-ban is hasonlóan látta a jövőt. Madách idejében London volt Európa, a világ legfejlettebb társadalma, ipari-gazdasági nagyhatalma. De Madách nem a londoni színnel, a saját jelenével fejezte be legismertebb alkotását, hanem továbbgondolta Ádám és Éva jövőjét. Falanszter, az űr, az eszkimó-jelenetek mind borúlátó, az ember bukásának, pusztulásának vízióját előrevetítő jóslatai, disztópiái. Úgy gondolom, ma is érvényesek, jelenidejűek Madách szövegei, amiket a tánc-színházi-drámában használunk. »Erősebb lett az ember, mint az Isten«, (Fáraó). »Nem kisszerű volt-é a hon fogalma? Most már egész föld a széles haza« (Lucifer). Amire Ádám földhözragadt válasz-gondolata: »Egyet bánok csak: a haza fogalmát / Megállott volna az tán, úgy hiszem / Ez új rend közt is.« Igen, most alakul az új rend, a szép új világ, melyben újra előveszik a szép ígéreteket, a nagyszerű jelszavakat: »Egyenlőség, testvériség, szabadság!« A Huxley által megjósolt agymosással el lehet érni, hogy ezekkel a soha be nem tartott jelszavakkal, fogalmakkal néptömegeket újra akolba, falanszterbe lehessen terelni. A Tragédia előadást Madách műve nyomán gondolatébresztőnek szánom. A táncművészet (néptánc, kortárstánc, mozgásművészet) eszközeivel a férfi–nő kapcsolatról, az egyén és tömeg viszonyáról, a hitről, szerelemről, szabadságról, a versenyről, a falanszter-létről kérdéseket teszek fel, és megpróbálom a válaszokat is megkeresni. Múlt nélkül nincs jövő, mondja Babits, a jelent látva kimondom, jövő nélkül nincs jövőnk. Ezért küzdjünk tovább és bízva bízzunk!” Az előadásra jegyek a Szigligeti Színház jegypénztáránál kaphatóak.