Október 6. tanulsága: csak magunkra számíthatunk

Pap István

A megemlőkezőket Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte péntek délután Szacsvay Imre nagyváradi szobránál. Beszédében kiemelte, hogy október 6-án arra a tizenhárom aradi vértanúra szokás emlékezni, akiket ezen a napon végeztek ki Aradon, de a történelmi hűség megkívánja annak megemlítését, hogy Aradon tizenhat honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvédezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvédezredest, 1850. február 19-én pedig Ludwig Hauk alezredest, Bem tárbornok hadsegédét.

Török Sándor hozzátette, hogy Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, és Váradon a vértanúkhoz soroljuk Rulikowski Kázmért és Szacsvay Imrét, akinek az a tollvonás volt a bűne, hogy aláírta a Függetlenségi nyilatkozatot. Az aradi vértanúkhoz hasonlatos sors jutott további húsz magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, de az ítéletek nagyobb részét kegyelemből húszesztendei várfogságra változtatták. „A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat nem lehetett visszaállítani, és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje” – emelte ki Török Sándor.

Tanulságok

A fő szónok Csomortányi István, az EMSZ ügyvezető elnöke volt, aki beszéde elején kiemelte: Magyarország jelenleg az Európai Unióban folytat küzdelmet szuverenitásáért. „Ilyenkor különösen fontos az, hogy visszaemlékezzünk, és ne felejtsük el azt, hogy a múltban a szabadságküzdelmeinknek mi lett a sorsuk, hogy levonjuk a megfelelő tanulságokat” – fogalmazott.

Kiemelte, hogy a magyar történetírás hajlamos azt hangsúlyozni, hogy a nagy bajok Kelet felől sújtották a magyarságot, de „nagyon nem igaz ez 1848–49-re és különösen 1849 második felére, illetve az azt követő évekre, amelyeket a történészek szintén a sötét ötvenes éveknek neveznek” – hangsúlyozta a politikus. Mint mondta, az akkori osztrák adminisztráció a magyar szabadságharcot brutálisan vérbe fojtó időszakot teremtett. Különösen a polgári lakosságot ért atrocitások voltak nagyon súlyosak Haynau, a „bresciai hiéna” áldatlan tevékenysége következtében, de a kegyetlen bánásmód Ferenc József császár parancsára és jóváhagyásával történt. Mindebből Csomortányi István levonta a mára kivetített tanulságot: „Sem Keletről, sem Nyugatról nem számíthatunk segítségre, hogyha a szabadságunk megvédéséről van szó. Ha a 21. században meg akarjuk őrizni a magyarság szuverenitását, a magyar közösség kollektív jogait, akkor elsősorban saját magunkra vagyunk utalva. Ezt a történelem számunkra számtalanszor bebizonyította, csak hajlamosak vagyunk elfelejteni. Csak azok a jogok biztosíthatók hosszú távon, amelyeket képesek vagyunk a magunk erejéből, a közösségünk erejéből önmagunk megvédeni” – fogalmazott.

Párhuzamot vont a magyar és az örmény történelem között, felidézve, hogy a karabahi örmények tragédiája az elmúlt napokban teljesedett be, amikor kénytelenek voltak elmenekülni szülőföldjükről. Az örmények jelenkori tragédiájának három oka van a politikus szerint: elvesztették a demográfiai küzdelmet, amelyet meg kellett volna vívniuk saját szülőföldjükön, sorsukat egy olyan nagyhatalomra bízták, jelesül Oroszországra, amely krízishelyzetben nem volt képes megvédeni őket, és végül olyan vezetőik vannak, akik a korrupció és a tehetségtelenség miatt képtelenek voltak a közösség önfenntartó képességét megőrizni. Majd ebből kiindulva ismét kiemelte: „Azok a jogaink biztosak, amelyeket mi magunk meg tudunk védeni a saját magunk erejéből és tehetségéből”.

Az eseményen közreműködött Kocsis Anna és Sebestyén Hunor, a Szigligeti Színház két színművésze, ők koszorút is elhelyeztek a színház nevében Szacsvay szobránál. A koszorúzás a beszédek után zajlott le: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács koszorúját helyezte el Tőkés László elnök, valamint Török Sándor és Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Szövetség nevében Csomortányi István, Zatykó Gyula és Moldován Gellért koszorúzott, továbbá koszorúval tisztelgett a Partiumi Keresztény Egyetem küldöttsége is. Az ünnepség a székely himnusz és nemzeti imánk eléneklésével zárult.