Ötvenéves a Jád-völgyi víztározó

A Drágán és Jád völgyi vizerőművekről

Írta Kőszeghy József, Nagyvárad város főmérnöke

A magyar Birminghamnak, így nevezte Kossuth Lajos Nagyváradot, ipari termelésben évenként mintegy 5000, egyenként 100 métermázsás vasutikocsi középminőségű szénre van szüksége. Ebből a mennyiségből 4000 kocsira tehető a gépi energia előállítására szükséges szén; a többi olyan üzemeket szolgál, amelyekben a szenet kizárólag hőfejlesztés céljaira használják. A háború előtt, amikor 200-300 koronáért Nagyváradon már nagyon jó minőségű szenet lehetett vásárolni, csak az előrelátó városi és közgazdasági politikusok foglalkoztak behatóan a vizerőművek kérdésével. Sajnos, a háború és az azt követő időszak fényesen igazolta mindannyiunk álláspontját, akik a természetes erők, különösen a vízerőművek kihasználását lelkesedéssel karoltuk fel. Nagyváradon ma 100 métermázsa 6000 kalóriás szénért 3000 koronát kell fizetni. Az a 4000 vasutikocsi szén, amelyet a háború előtt átlag egy millió koronáért lehetett Nagyváradon beszerezni, ma 12 millió koronáért sem állítható elő. Még az sem volna baj, ha ilyen rettenetes pénzen valóban leszállíthatnánk a szükséges szénmennyiséget; ámde egyéb, különösen a közforgalmi viszonyokban beállott termelési nehézségek folytán, a szükséges szénmennyiségnek a felét is alig lehet behozni Nagyváradra. Más városokban, ahol kevesebb üzleti leleményességgel intézik a köz- és magánüzemek sorsát, a viszonyok még aránytalanul rosszabbak voltak. Ha ma rendelkezésünkre állana az a biztos, olcsó és állandó energia, amely a Drágán és a Jád völgyében a háború előtt vízerőművek építésével könnyűszerrel előállítható lett volna, nagy üzemeink egy részében nem állott volna meg a termelés, óriási vagyont takaríthattunk volna meg üzemi költségekben és temérdek munkáskéz kereshette volna meg a ma oly nehezen megszolgálható mindennapi kenyeret. Sajnos azzal egyszer s mindenkorra le kell számolnunk, hogy a hajdan felkínált 5 filléres olcsó áron soha többé nem fogjuk tudni vásárolni az elektromos energia kilówattórányi egységét. A vízerőgépek megépítésével járó hatalmas tőkebefektetés, a melyet az üzemnek kamatoztatnia kell, a közviszonyok megszilárdulásával, a háború után, legalább kétszer annyiba fog kerülni. A háborúban elpazarolt milliárdokat a fogyasztás minden terén megfogja érezni és így a kilówattórányi energiamennyiség, melyet majdan a Drágán vizével fogunk előállítani, 5 fillérnél mindenesetre jóval költségesebb lesz.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a mai magas szénárak mellett Nagyváradon egy kilowatt energia, melyet a legmodernebb gőzgépben, a gőzturbinán termelünk, belekerül 70-90 fillérbe, a háború előtt pedig ezt 4-5 fillérrel tudtuk ugyenezen a gőzgépen előállítani, ha figyelembe vesszük azt, hogy nekünk 1909-ben 5 fillérjével kínálták a vízerőművel termelt kilówattóráját helyben, Nagyváradon, akkor nem nehéz nagy általánosságban kiszámítani, hogy magánál Nagyvárad város villamosművénél, ahol körülbelül hat millió kilówattóra az évi áramtermelés, az első esztendőben 3.4 millió koronát dobtunk a tűzbe.

Amíg régen a víz erejét csak a helyszínen, a vízerőmű telepén lehetett kihasználni, addig ma a technikai tudomány fejlődésével elértük azt, hogy az elektromos erővé átalakított energiát, megfelelő vezetékeken, nagy távolságra szállíthatjuk el lényegesebb veszteségek nélkül.

Hogy mily mértékben előnyösebb a vízből nyert energia, mint a gőzgépen termelt, tehát a szén elégetésével előállított energia, ennek a kérdésnek a mérlegelésénél csak azt kell megállapítanunk, hogy a kettő közül melyik az olcsóbb. Nyilvánvaló, hogy a gyáriüzem költségei akkor szoríthatók a legkisebbre, ha a termelésben felhasznált erőegység ára a legolcsóbb. A hőerő egységára a fűtőanyag árától függ, amely, mint már a háborúban láttuk, rendkívül változó, mert a gazdasági konjunktúrától függ. A vízerő egységára ezzel szemben majdnem pontosan előre meghatározható állandó, mert csupán az erőtelep létesítési költségeinek kamatoztatására szükséges összeg mértékétől függ. A személyzeti és dologi üzemköltség, amely változhatik, a vízerő egységárát aránytalanul kis mértékben befolyásolja.

A Drágán és a Jádvölgyi vízerőművek műszaki adatait a Magyar Vasuti Forgalmi rt már 1909-ben feldolgoztatta. Az erőtelep terve akkor már készen állott.

A Drágán-patak a bihari havasokból, Biharfüred közelében, Kolozsmegye határán ered. A Sebes-Körös folyó forrásvidékének ez a legdúsabb vizű patakja. Felső régióiban, a Sebesul-patak torkolata felett, hatalmas medencét alkot a völgye. Ha ezt a medencét egy 60 m. magas völgyzárógáttal elrekesztjük, akkor abban egyszerre közel 12 millió köbméter vizet lehet tárolni. A Körös völgyén lefele haladva, a Drágán-patakkal szomszédos mellékvölgy a Jád-pataké. A tervbevett hatalmas völgyzárógát és a Jádvölgy között fekszik a Longsorul hegy. Ha a tároló medencét a Jádvölgyével összekötjük olyképen, hogy a vizet a Longsorul hegybe vájt, betonnal szigetelt alagúton, tehát a vízszállító aknán átvezeztjük, akkor a Jádvölgyében a szerencsés geográfiai alakulások folytán több mint 300 méter magas vízlépcsőt lehet előállítani. Ennyivel feküdnék magasabban Remecen a Longsorul alagút csatornájának a Jád völgyébe kitorkoló szája a Jád völgy terep szintje felett. Ha ezen a magas hegyoldalon három darab 70 centiméter belső világosságú hatalmas vascsövön a 300 méter magas vízoszlopot generátor turbinákra levezetjük, akkor a magasról alázuhanó víznek ez a hatalmas helyzeti energiája, nyomása, a turbinák géperejével és a hozzájuk kapcsolt generátor dinamókkal elektromos energiává alakítható át a Jád-völgy mélyén fekvő generátor állomáson. Ezen az állomáson hat ilyen turbógenerátor gépegység dolgoznék a két gerjesztőn kívül, amely gépek útján évenként közel 75 millió kilowattóra energiát lehet előállítani. Nyilvánvaló, hogy ez óriási energiaforrás bőven fedezi az erőmű telepből nagy körzetben ellátható városoknak ipari és világítási erőszükségletét és hosszú időre biztosíthatja az ipar fejlődésével keletkező új vállalatok erőszükségleteit is.

A tervezet szerint a Jádvölgyében termelt energiát a telepen feltransformálják, magyarosabban átalakítják közel 70.000 Volt feszültségre, pontosabban 67.500 Voltra, amely hatalmas feszültségű áram távoli szállításokra nagyon alkalmas. A Drágán vizierő remeci telepe Nagyváradtól a vezeték hosszában 75 km. távolságra van. Ebben a távolságban az energia Nagyváradig könnyűszerrel elszállítható. Nagyvárad és Debrecen között valamivel alacsonyabb feszültséggel történnék az energia szállítása. Ez a feszültség azonban még mindig több 60.000 Voltnál.

Nagyvárad évi ipari szükséglete ma alig tehető többre 1,500.000 kilowattóránál. Olcsó energia forrás mellett természetesen Nagyvárad igazi Birminghammá válhatnék. A rendkívül nagy erőfelesleg a vezeték mentén Biharmegye területén az ipari telepeknek egész légióját sorakoztathatná maga mellé. A virágzásnak, a fellendülésnek, a keresetnek olyan hatalmas gazdasági képét varázsolhatná elő, amilyenről a mai viszonyok között álmodni is alig merünk. Oldalvezetékek leágaztatásával az elektromos energiát a mezőgazdasági üzemekben is fel lehetne használni. A termést a búzatáblán el lehetne csépelni, minden hosszabb szállítási nehézségek mellőzésével. Ehhez járul még az az előny, hogy a völgyzárógát tároló képességével a Körös folyó ingadozó víztömegeit nagy mértékben állandósítani lehetne, amely állandó vízsugár akár a Körös hajózhatóvá tételére, akár talajjavítási, nevezetesen öntözési szempontokból megbecsülhetetlen előnyöket nyújtana.

Tudjuk, hogy a Körös folyó vízhozama áradások alkalmával 450-500 másodpercköbméter. Szárazságok idején pedig a kis víz alig több valamivel 3-4 köbméternél másodpercenként. Ennyi vízzel nem lehet a hajózás vízszükségletét fedezni. A sebesi vízmércén 489 napon át figyelték a Drágán-patak víztermését és azt tapasztalták, hogy a Drágán-patakon, annak egyik szűkületében mért szelvényen, pontos és teljesen megbízható műszaki számítások szerint naponta átlag 838438 köbméter víz folyik át, amelyből az átlagos vízszállítmány 9.7 másodköbméterre tehető. Ugyanitt a minimális vízszállítmány 3370 liter volt másodpercenként, vagyis 3.37 köbméter. A terv szerint a Longsorul alagúton 8 másodpercköbméter víz folyhatik keresztül. Esős időszakban a felesleg természetesen a völgyzárógáton túlcsordulna a Drágán-patak völgyébe; 12 millió köbméter víz azonban mindenkor bennreked a hatalmas medencében. Bizonyos tehát, hogy a Körös-folyónak mai 3-4 köbméteres minimális vízmennyisége lényegesen felszaporodhatnék azáltal, hogy üzemi csatornán a Jád völgyében mindenkor igen lényeges, de legalább 6 köbméter vízmennyiség volna átszállítható a völgyzárógát mögött raktározott vízből.

A Drágán völgyi erőművek építése különben olyan nagyszabású vállalkozás, hogy ahhoz a telepre vezető vasút építése előtt hozzáfogni nem lehet. A remeci és Drágán völgyi művekhez két oldalról lehet hozzáférni. Egyrészről Barátkáról, a Jád völgyében, másoldalról pedig Belényes felől, Bihar-Füred érintésével. Bármelyik tervezet létesülne is, ezzel a vasúttal nemcsak a vízerőműveket szolgálhatnánk, hanem a bihari havasokat, különösen ennek a vidéknek a gyöngyét, Bihar-Füredet is közel lehetne hozni a világhoz. A vasút ezt a helyet az ő szépségével egyszerre világfürdők sorába emelhetné, mely különösen téli sportra volna kiválóan alkalmas.

A Sebesul patak völgyében, amelynek torkolatánál épülne a Drágán völgyzárógát, a társaság egy ideiglenes vizerőművet tervezett, amely pusztán az építkezést látná el elektromos erőművekkel. Ez a nagyszabású építkezés tehát, amely természetesen több évre terjedne ki, hosszú időn át ezrekre menő munkásnak adhatna kenyeret.

Szóvá tehetnők még azt is, hogy az esetben, ha a kissármási földgázmezők termékét valamikor Nagyváradra sikerül majd elvezetni, nem lesz-e a Drágán völgyi vízmű ennek a másik nagystílusú vállalkozásnak hátrányára.

Minthogy a földgáz csak tüzelésre és világításra volna felhasználható, ellenben az elektromos energia sokkal rugalmasabb, messzire szállítható és különösen vontatási célokra, nagy vasutak vontatására is alkalmas, nagyon természetes, hogy e két mű egymás mellett könnyen megférhet. Elektromos vontatásra csak olyan vasuti vonalak alkalmasak, amelyeken sűrű a teherforgalom. A nagyvárad-kolozsvári vasutvonal ma még nem tartozik ezek közé. Mihelyt azonban a vasutvonal mentén ipartelepek létesülhetnek, akkor az elektromos vontatás kérdése ezen a vonalon is gazdaságosan megoldható volna. A belényes-vaskóhi vonal mentén pedig, amely temérdek gazdasági kihasználásra alkalmas vidéket érint, az elektromos vontatás kérdése azonnal aktuálissá válhatnék. A Vaskóh – Piski között tervezett összekötő vonalon és ennek folytatásában a piski-petrozsény-lupényi vonalon, ahol a sűrű szénszállítások az elektromos vontatás kérdését már ma is előtérbe állítják. A gazdasági kapcsolatoknak nagyszerű háttere nyílik tehát a Drágán-vízerőmű mögött.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, Nagyvárad és Biharvármegye közönsége a gazdasági és ipari termelésnek hatalmas látóképe előtt áll, mihelyt komolyan dűlőre visszük a Drágán-völgyi vízerőművek megvalósításának kérdését. Az annyiszor hangoztatott többtermelés elve, amely egyedül alkalmas arra, hogy a most vajudó pénzügyi, gazdasági és szociális kérdéseket megoldhassuk, csak akkor fog tudni eredményesen érvényesülni, ha a természetes erőket kihasználjuk. A régi Magyarország területén a vizierőművekben pontos felvételek szerint 2,788.400 lóerő állandó energia szunnyad. Akkora kincs ez, amellyel egy kisebb országot örökidőkre boldoggá lehetne tenni. Ennek a kincsnek egy hatalmas része itt nyugszik Biharország szívében, a vadregényes Drágán völgyében. Most az egyszer szeretnék poéta lenni, hogy lángoló szavakkal kiálthatnám oda a mi országrészünk közönségének: ember, ha már szakítottál a tudás fájával, feszítsd meg minden akaraterődet, hogy a munkának, a boldogságnak ez a nagyszerű forrása minélhamarább a tied lehessen.