2024.02.08. 18:40
Borászatról és költészetről Váradvelencén
Csávossy György István tavaly megjelent Vinum aeternum című verskötetével, illetve a költő és borász élettörténetével ismerkedhetett meg szerda délután a nagyváradi közönség a váradvelencei Román–Magyar Kulturális Központban.
Forrás: Szent László Egyesület
Fotó: Vigh László Miklós
János Piroska
A költővel Dénes László, a Várad folyóirat felelős szerkesztője beszélgetett. Elöljáróban a nemrég hivatalosan is átadott kulturális központ kapcsán felszólalt Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség ügyvezető elnöke, Ilie Bolojan megyei tanácselnök tanácsadója, aki a váradvelencei művelődési ház felújítását, illetve újranyitását a normalitás részeként nevezte meg, valamint a helyszínhez méltó, rangos eseményként ítélte meg a könyvbemutatót. Zatykó Gyula polgármesteri tanácsadó a kultúra és borászat kapcsolatára hívta fel a figyelmet, rámutatva arra, hogy Csávossy György István egy személyben képviseli a borászatot és a költészetet. A beszélgetést megelőzően Dénes László ismertette a Várad idei első számát.
Csávossy György István önmagát egyszerűen „csak” erdélyinek tartja, hiszen bár Kolozsváron született, gyerekkorát részben Csombordon töltötte, később tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsváron, majd Temesváron folytatta, de több mint 15 évig Szilágysomlyón dolgozott az ottani Silvania pezsgőgyárban, majd 1994-ben Nagyváradra került. Édesapja, a szintén borász és költő Csávossy György – aki többek között a bihardiószegi Szőlészeti Szakiskolában is oktatott – 2015-ben hunyt el, elvesztésének feldolgozásában sokat segített az írás – jegyezte meg a meghívott, aki éppen ezért első fontosabb könyvének az Apám könyve (2020) kötetét tartja. Csávossy György Istvánnak ugyanakkor jelentek meg gyerekversei és -könyvei (Maci mesék), legújabb verskötete pedig tavaly látott napvilágot Vinum aeternum címmel, melyből a beszélgetés során több alkotást fel is olvasott, többek között az Adyval a teraszon címűt. Költészet mellett szó volt természetesen borászatról, egyebek mellett arról is, kit lehet borásznak nevezni. „A szőlő és bor szeretete bele van kódolva az emberi génállományba, de szendergő állapotban van jelen egész addig, amíg a kiválasztott, elültetett szál szőlővessző után az illető először veszi kezébe a metszőollót, először örül a letisztult újbornak és először cseppent belőle a pince padlójára köszönetként a Felettünk állónak, aki az éltető esőt és napsugarat adja” – fogalmazta meg mintegy költői hitvallásként azt, mit is jelent borásznak lenni. A kötetbemutató borkóstolóval és a dedikálással ért véget. A rendezvény a Várad folyóirat és a Szent László Egyesület szervezésében valósult meg, a házigazda partner a Bihar Megyei Könyvtár volt.