Illyés Gyuláról szóló monográfiát mutattak be a PKE-n

Pikó Stefánia

A bemutatott könyv egy Illyés Gyula monográfia második kötete, amely egyébként eredetileg két kötetes lett volna, de mint kiderült, egy-két éven belül napvilágot lát majd a harmadik rész is. Az első kötet, amely 2021 nyarán jelent meg, a Nép és nemzet I. Illyés Gyula 1902–1944 címet viseli, a második kötet, amelynek nagyváradi bemutató is jutott, a Nemzet és nép. Illyés Gyula II. 1944–1965 címet kapta. 

A könyvbemutató keretében egyébként szó esett arról a jogosan felmerülő kérdésről, hogy mi lesz a harmadik kötet címe, és hogy lehetséges az, hogy egy monográfia kötetei ne ugyanazt a címet kapják. A professzor nyílt lapokkal játszik, elmondta, miért tartotta fontosnak a második kötet címének módosítását: „Azzal borzoltam a kiadó kedélyeit, hogy a harmadiknak a címe A nép nemzete lesz. Tehát Nép és nemzet: az első korszak, amikor Illyés mint a népi irodalom legjelentősebb gondolkodója, alkotója kulcskérdésnek tartotta a nép, értsd a parasztság, a nép, a falu, vidék sorsát, ennek a megnyomorított társadalmi rétegnek a felemelését, a gazdasági, társadalmi emancipációját, egyenjogúsítását. Kulcskérdésnek tartotta, hogy a parasztság kultúráját, a folklórt, és mindazt, amit ez a társadalmi réteg évszázadokon keresztül megőrzött a magaskultúrába emeljék be. Ezért adtam azt a címet az első kötetnek.” Hozzátette, hogy Illyés Gyulát a nemzet sorsa – a rövid avantgárd időszakot leszámítva – állandóan foglalkoztatta, de nem azonos intenzitással.

Rátérve a második kötet címére a professzor kiemelte: párhuzamot vonhatunk abban, ahogyan idővel Illyés Gyula gondolkodása is változott. A második periódusban a nép valamivel kevésbé foglalkoztatta, amit az 1945-ös földosztással lehet magyarázni, hiszen a társadalmi probléma ezáltal valamelyest rendeződni látszott. Mindemellett a professzor említést tett a népfőiskolákról, amelyek 1939-től kezdtek indulni, igazán jelentősek pedig akkor voltak, amikor Illyés volt a népművelési minisztérium egyik legfőbb vezetője, 1946-tól. A népfőiskolák szerepe kapcsán a professzor elmondta, ezeknek a jelentősége főként abban rejlett, hogy az olyan társadalmi rétegből származó tehetségek is lehetőséget kaptak a magaskultúrába való bekerülésre, akik korábban nem is álmodhattak arról, hogy egyáltalán egyetemre járjanak, vagy valaha jelentős művészekké váljanak. „Nagy László, Juhász Ferenc és még hányan emelkedtek fel így ebből az alacsony társadalmi rétegből, és váltak a magyar nemzet kiváló és felejthetetlen művészeivé. Ez jórészt Illyésnek és annak a mozgalomnak köszönhető, amelyet őt képviselt” – fogalmazott a professzor, aki annak ellenére, hogy látszólag csak a kötetek címe kapcsán tett néhány megjegyzést, máris sokat elárult a kiadványokról és Illyés Gyula személyének jelentőségéről.

A kötetbemutató során további izgalmas kérdésfelvetések is elhangoztak, illetve a kötetek megvásárlására, dedikáltatására is volt lehetőség. Az esemény főszervezője a Szent László Egyesület, a Várad folyóirat, partnerei a Partiumi Keresztény Egyetem és a Bihar Megyei Könyvtár. A szerző beszélgetőpartnere Dénes László volt, aki a kötetbemutató kezdetén ismertette a Várad legújabb lapszámát, az eseményt pedig a PKE magyar szakos tanára, Vigh Ivett-Barbara moderálta.

A szerző pályafutása

N. Horváth Béla irodalomtörténész, pedagógus, Magyarország egyik legismertebb József Attila és Illyés Gyula kutatója. 1977-ben a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, 1984-ig a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium pedagógusaként tevékenykedett, majd 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1995-ig a Kaposvári Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanáraként dolgozott, 2000-ig az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. 2007 és 2010 között a Pécsi Tudományegyetem rektor-helyettese, majd 2010-től a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának dékánjaként folytatta munkásságát. 2018-ig Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának dékánja volt, jelenleg ugyanezen fakultás professzora.