Közönségtalálkozó Rákay Philippel Nagyváradon a Most vagy soha! vetítésén

Pikó Stefánia

A film iránt érdeklődők hétfőn a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében közönségtalálkozóval egybekötött vetítésen nézhették meg a Most vagy soha! című filmet, amelyet idén, először március 15-én mutattak be a mozikban. A váradiak számára már ismerős Vándormozi két hónappal ezelőtt indult erdélyi körútra a forradalom filmjével, amelynek megtekintését sok esetben közönségtalálkozó követi. A nagyváradi vetítés után Rákay Philip árult el érdekességeket a filmkészítésről, valamint reflektált a bemutató óta felmerülő gondolatokra és kérdésekre.
A 2016-ban indult Vándormozi alapítója és ötletgazdája, Venczel Endre elmondta, olyan közönségépítő filmeket válogatnak be a kínálatukba, amelyek az összetartozást erősítik. Hozzátette, nem volt nagy kérdés, hogy a Most vagy soha! is bekerüljön ebbe a tarisznyájukba, az pedig, hogy az utóbbi két hónapban már nagyon sok helyre eljutottak, a kiváló csapatmunka eredménye. A Vándormozi Partium vezetője a rendezvény létrejöttét megköszönte a Partium Alapítványnak és a Partiumi Keresztény Egyetemnek.

Erdély-szerte nagy a siker

Rákay Philippel még a közönségtalálkozó előtt volt alkalmunk  beszélgetni, aki arról számolt be, hogy az elmúlt több mint két hónapban körülbelül 40-50 ezren látták a filmet Erdélyben, Magyarországon pedig a nézőszám elérte a 160.000-et. A közönségtalálkozóval egybekötött vetítéseken az alkotócsapat közvetlen módon láthatja, tapasztalhatja meg a nézők visszajelzéseit, benyomásait, ezeket illetően Rákay kizárólag pozitívumokat tudott felsorolni. Kiemelte, volt olyan vetítés Kisgalambfalván, amelynek a végén a közönség a székely és a magyar himnuszt is elénekelte. „Az elmúlt néhány napban jártunk Kalotaszegen, Bánffyhunyadon, Kolozsváron, Nagyenyeden, Fehéregyházán, ez a vetítéssorozat pedig most itt, Nagyváradon zárul le. Egészen szép a közönség reakciója, tegnap este például, a nagyenyedi négyszáz éves Bethlen kollégium történelmi falai között zúgott a taps a film végén, és akkor nagyon nehezen tudtam megszólalni” – fogalmazott a producer.

A Vándormozinak és a forgalmazást bonyolító Taylor Productionsnek köszönhetően, valamint az egyéb platformokon érkezett visszajelzések alapján Rákay Philip úgy látja, a filmnek sikerül elérnie azt az elsődleges célt, amit az elkészítés idején szem előtt tartottak. Szerettek volna olyan filmet készíteni, amelyik a fiatal generációk számára közelebb hozza a forradalom történetét, éppen ezért „fűszerezték meg” fiktív szállal is, ami miatt számos kritikát kaptak. „Az volt az elsődleges célunk, hogy úgy tisztelegjünk Petőfi Sándor személye és a márciusi ifjak emléke előtt, hogy meg tudjuk szólítani a tizen-, huszonéves generáció tagjait is. Gyakorló apaként mondom, hogy nagyon nehéz feladat az ő szívükhöz eljuttatni egy üzenetet. Olyan filmet szerettünk volna készíteni, és remélem, hogy sikerült, amelyik nem egy poros, unalmas, kosztümös film, amiben elmagyarázzák nekünk a bácsik, hogy hogy volt, és mit kell, hogy gondoljunk, hanem egy történelmi kalandfilm született. Azért írtunk bele ilyen jeleneteket, azért van benne ennyi akció, fiktív szál, amit persze, sokan vitattak, hogy úgy csomagoljuk be ezt az ismert történetet, hogy a lényeg ne vesszen el, sőt, felerősödjön” – mondta.
Kritikákra reflektálva
Bár szó esett arról, hogy a visszajelzések „begyűjtése” miatt fontos a közönségtalálkozó, Rákay Philip más szempontot is kiemelt: „Öröm azzal a közönséggel találkozni, amelyiknek ezt a filmet készítettük – hiszen nem a fanyalgóknak, kritikusoknak és a produkció megnézése előtt már minden borzalmat leíró véleményvezéreknek készítettük, hanem azoknak a magyar embereknek szerte a Kárpát-medencében, akik nyitott szemmel és szívvel beülnek megnézni, és aztán eldöntik, hogy szeretik vagy nem szeretik azt. Ez a film miattuk, nekik készült, és meg kell, hogy tiszteljük őket a találkozással.”
A producerrel azokról a fiatal színészekről is szót ejtettünk, akik között többeknek ez volt az első filmes szereplésük, és minden bizonnyal igen nehezen élték meg azt, hogy már jóval a megjelenése előtt elindult a negatív kritikák, a durva megjegyzések áradata. „Azért is éreztem rendkívül aljasnak és méltatlannak ezeket a támadásokat, mert nem a produktumról szóltak. A magyarországi baloldal és a hozzájuk köthető sajtó tudatosan behúzta ezt a filmet egy politikai térbe, teljesen nyilvánvalóan az én személyem miatt. Miközben ebben a filmben egyetlen egy aktuálpolitikai mondat nem hangzik el, ahogy az ötéves munkafolyamat során én egyetlen stábtaggal sem beszélgettem napi politikáról, és nem az alapján választottuk ki azt, hogy ki dolgozhat a film létrehozásán. A legjobb embereket szerettem volna megtalálni a legjobb pozíciókra, és szerintem ez így is történt. Életem élménye, hogy ez az 1400 ember félre tudott tenni mindenféle politikai, illetve személyemmel kapcsolatos averziót, és a jó ügy érdekét nézték. Mindenki beletette a szívét-lelkét, minden tehetségét” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy az említett támadások ártanak a magyar kulturális életnek, a magyar film-, illetve a színházi szakmának.
A közönségtalálkozón Rákay Philip kulisszatitkokról is mesélt a nézőknek, kitért a fent említett témákra, továbbá válaszolt a nézőktől kapott kérdésekre és megjegyzésekre, amelyek a korábbi állomásokon tapasztaltakhoz hasonlóan mind pozitívak voltak. Ezt követően volt lehetőség plakátok dedikáltatására és közös fotók készítésére.