Biharpüspöki fiatalokat bérmált meg a főpásztor

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok életük egyik nagy eseményére készülnek. A szentmise előtt elbeszélgetett velük arról, hogy miért fontos ez számukra. Sok minden elhangzott, de a leglényegesebb az volt: azért, mert ezáltal megerősítik a kapcsolatukat Istennel. Ez ugyanakkor egy nem mindennapi alkalom is, hiszen csak egyszer történik meg egy katolikus embernek az életében, de a hatásai életre szólóak. Ezért szokták azt mondani, hogy a bérmálás a nagykorúság szentsége – magyarázta a főpásztor.

Ezután – mint a biharpüspöki Szent Lőrinc Plébánia lelkipásztora –, Varga Sándor bemutatta a jelölteket a főpásztornak, akik előkészültek a megbérmálásukra, és a szentség kiszolgáltatását kérték. Tanúskodott ugyanakkor arról, hogy a jelöltek megfelelő hitoktatásban részesültek, a szentgyónás által előkészültek a bérmálás szentségének felvételére, és méltóak rá, hogy Krisztus harcosai közé sorolják őket. Ezt követően a megyés püspök kérdésére válaszolva a fiatalok kijelentették: tudják, mit cselekszik a Szentlélek bennük és általuk.

Elmélkedésében Böcskei László kiemelte, hogy a bemutatás nem csak egy formalitás, mert az egyház számára fontos, hogy a jelöltek megfelelő bemutatás után járuljanak a szentség felvételéhez. Megjegyezte, hogy az idén az évközi 12. vasárnapon tartják Biharpüspökiben a bérmálást, és a felolvasott evangéliumi részben egy érdekes történet bontakozott ki. Ennek egyik mozzanata, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy „Gyertek át a túlsó partra!”. Ez egy sokatmondó meghívás, melyben tulajdonképpen mindenki részesül, amikor meg van keresztelve. Mert átmenni a túlsó partra azt jelenti, hogy miközben zarándokként földi utunkat járjuk, és haladunk az örök boldogság felé, nem feledkezünk meg arról, hogy Isten alkotásai vagyunk. A szépséget kaptuk ajándékba, azt, hogy egyediek vagyunk és alapvetően jók. Isten ugyanis nem teremtett selejteket, és a bérmálás segít abban, hogy felismerjük ezt.

A másik jelenetben pedig a bárkában levő tanítványok nyugtalankodtak, mert Jézus elfáradt, elaludt, és vihar támadt. Ez egyfelől azt jelzi számunkra, hogy Jézus mennyire közel került az emberhez, hiszen a bűnt kivéve mindenben hasonlóvá lett hozzánk. De az, hogy a tanítványok izgultak, noha a Mester ott volt mellettük, a ma élő keresztények felületes Jézus-kapcsolatára is figyelmeztet. Arra, hogy „ne akarjunk a közelében lenni, de nélküle”. Ne csak szorult helyzetben vegyük észre őt, hanem mindenkor. Tudjuk azt, hogy vele biztonságban vagyunk – ennek a felismerésére is rávezet bennünket tehát a bérmálás – hangsúlyozta Böcskei László.