Családi napot szerveztek a váradőssi reformátusok

Ciucur Losonczi Antonius

Rövid áhítatot Farkas Zsolt váradőssi lelkipásztor tartott, Mózes első könyve 50. fejezetének 20. verse alapján. Arra hívta fel a figyelmet: fontos a családról beszélni, mert ugyan szentségként vagy sérthetetlenként tartjuk számon, rohanó világunk azonban sajnos mégsem értékeli eléggé. Ezért többször el kellene gondolkozzunk azon, hogy a család tulajdonképpen egy közösség, egy nemzet és az egyház legkisebb sejtje. A felolvasott bibliai részben is egy család történetéről van szó, a Jákobéról. Őt ősatyaként ismerjük, azt várnánk el tehát, hogy a családja tökéletes legyen. De ez távolról sem volt így, hiszen kétszer nősült, a családjában pedig baj volt a kommunikációval és a szeretettel. Az idősebb fiai gyilkosságot terveztek, ő kivételezett Józseffel, aki viszont árulkodott a fivéreire. A családtagok kémkedtek egymás ellen, és nem voltak őszinték. Sok idő elmúltával csak akkor változott meg minden, fordult jóra és rendeződött, amikor Isten beavatkozott. Ez így van a mi életünkben is, ezért kell hittel őhozzá forduljunk, hangsúlyozta a tiszteletes.

Az igei gondolatok után Farkas Zsolt beszélgetett a család szerepéről Vura Ottília pszichológussal (Lámpás Alapítvány), Bărbuț Péter Szent József-telepi római katolikus plébánossal és Nagy Dáviddal, a Messiási Zsidó Hitközség vezetőjével.
Nagy Dávid csodának nevezte, hogy kétezer év elteltével ismét megtérnek a Teremtőhöz zsidók az ő Fián keresztül, hiszen annak idején a tizenkét apostol is a választott néphez tartozott. Mint mondta, napjainkban több mint 12 ezer messiási zsidó él Izraelben is, de üldöztetésnek vannak kitéve az ortodox zsidók részéről, nemcsak vallásos közegben, hanem a munkahelyeiken is, amiért hisznek abban, hogy a Názáreti a Megváltónk. Nagyváradon ő alapította a hitközséget egy másik családdal együtt, és azóta Románia több településén is megalakultak ilyen közösségek, ezért már működik a Romániai Messiás-hívő Hitközségek Szövetsége is, aminek szintén ő az elnöke. 2015-ig rabbiként tevékenykedett, majd igent mondott az apostoli szolgálatra, ezért nevezik őt most már shaliahnak, ami magyarul apostolt jelent, magyarázta Nagy Dávid.

Bărbuț Péter elmondta, hogy csángómagyar származású. Forrófalván született ötvenöt évvel ezelőtt, egy egyszerű, de jólelkű családban, így szüleinek köszönheti azt, amivé válhatott. Megjegyezte: amikor Nagyváradra jött, nem tudott magyarul, nyelvtudását Jakabffy Emma tanárnak és Péter Emília tanítónőnek köszönheti. Tizenhét éve szentelték pappá, korábban Hegyköztótteleken és Köröstarjánban volt plébános.
A család szerepéről szólva Nagy Dávid arra hívta fel a figyelmet, hogy héberül a férfi és a nő szóban is benne van a Teremtő neve. Nemcsak az egyikben vagy a másikban, hanem is-is, mert egyet alkotnak. Ugyanakkor pedig az első kapcsolat szociális jellegű volt két ember közt, nem vérrokoni. Ha tehát jóban akarunk lenni Istennel, akkor házasságban élünk, fogalmazott a shaliah. Később azon meggyőződésének adott hangot Nagy Dávid: helytelen a „hagyományos család” kifejezés, mert egy hagyományt be lehet vezetni és meg lehet szüntetni, miközben mi „természetszerűleg vagyunk férfiak vagy nők”.    
Bărbuț Péter elismerte, hogy a katolikus egyháznak „kemény a viszonyulása a család működéséhez”, de – mint kifejtette –, abból kell kiindulni, hogy Isten, amikor megteremtette a világot, a férfit és a nőt, megállapította, hogy mindaz, amit tett, jó. A házasság pedig azért egyike a hét szentségnek, mert „felbonthatatlan, amit a Jóisten egybekötött, az ember ezt szét nem választhatja”, mutatott rá a tisztelendő.

Vura Ottília arról számolt be, hogy a Lámpás Alapítványnál foglalkoznak a családon belüli erőszak megelőzésével és leküzdésével, valamint preventív céllal az emberkereskedelemmel, a munkahelyi és a szexuális kizsákmányolással. Meglátásában nem annyira a konfliktusokkal van baj egy-egy család esetében, hiszen ennek kezelése akár előremutató is lehet, ha hatékonyan megoldják, hanem akkor ártalmas a viszály, amikor mindenáron rá akarjuk erőltetni a véleményünket a másikra. Ront a helyzeten a durva indítás, az, ha a szemrehányás az egész személyiséget érinti, nemcsak a konkrét viselkedést. Aztán a kritika után jön a megvetés, majd a másik védekezése, miközben felépül egy láthatatlan fal a két fél közt, magyarázta a pszichológus. Az összejövetel közös ebéddel zárult.