2024.06.20. 08:26
Gyászhírek, 2024. június 20.
Tíz év eltelt, de te még itt vagy, Előttünk van most is a te fehér hajad. Senki nem vár minket, ebéddel, mosollyal, Senki nem vár minket, két ölelő karral. A te dolgos kezed nem tudott nyugodni, Családodat akartad boldogságban tudni, Most fent az égből óvod, kit szívből szerettél, Mi lent a földről hisszük, hogy el nem feledtél. Szomorú szívvel őrizzük emléked, VINCZE ÉVA, aki tíz éve, hogy itt hagytál minket. Szerető lányod, Éva és élettársa, Csaba, unokád, Norbi és felesége, Krisztina, dédunokád, Szofia.
*
Az 55 éves érettségi találkozónk alkalmából szomorú szívvel, tisztelettel és hálával emlékezünk kiemelkedő tudású és mindnyájunk számára példás magatartású elhunyt osztályfőnökeinkre és tanárainkra, valamint kegyelettel emlékezünk néhai, szeretett osztálytársainkra, akik már nem oszthatják meg velünk a viszontlátás örömét. Nyugodjanak békében, pihenésük legyen csendes! Emléküket megőrizzük. A nagyváradi, volt 4-es számú Líceum 1969-ben végzett XII. B, D és F osztályainak öregdiákjai.
*
Halálának 4. évfordulóján, szívünkben mély fájdalommal emlékezünk arra a szomorú napra, amikor elveszítettük a legdrágább gyermeket, testvért, ifjú SZABÓ JÓZSEFET (ÖCSI). „Most már nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz, De bármilyen szép is, nélküled nem lesz ugyanaz! Bocsáss meg, ha valamit hibáztunk, Nem tudtunk megmenteni, pedig próbáltuk. Kérjük a jó Istent, hogy jól bánjon veled, Helyettünk angyalok simogassák fejed! Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótolja senki, Lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi.” Nem feledünk soha, míg a szívünk dobban. Soha el nem múló szeretettel és fájdalommal: szüleid, Jóska és Rozi, testvéred, Csaba és családja.
*
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk ifjú SZABÓ JÓZSEFRE (ÖCSI), aki 4 éve hagyott itt minket. „Elvitted a derűt, a fényt, a meleget, Csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket. Bennünk él egy arc és a végtelen szeretet, Amit tőlünk soha, de soha senki el nem vehet. Hiányodat feldolgozni nem lehet, Csak próbálkozunk élni nélküled.” Bánatos feleséged, lányod, vejed és unokád.