Mészáros Andrea: A kötődő nevelés nem egyenlő az elkényeztetéssel

P. Nagy Noémi

Szinte nincs olyan család, ahol a szülők és a gyermekek között mindig felhőtlen lenne a kommunikáció, és soha ne lenne nézeteltérés. Ez abból adódik, hogy a nagyszülők, szülők és a gyerekek más-más generációhoz tartoznak, amelyeknek viszont igencsak mások a jellemzői. Más a neveltetési kultúrája a baby boomereknek (1946–1964 között születtek), az X (1965–1979), az Y (1980–1994), a Z (1995–2009), valamint a legfiatalabb alfa (2010-től születtek) generációkhoz tartozóknak.
Mészáros Andrea Bezzeg a mi időnkben! címmel megtartott előadásában azokat a kérdéseket feszegette, hogy lehet-e közeledni a mai fiatalokhoz, és ha igen, hogyan, és hogy milyen generációs jellemzőkre érdemes figyelni, hogy jobban megértsük egymást. Az előadó nagy vonalakban ismertette, hogy mi jellemző egyes generációkra. A baby boomerek esetében például még fennáll a tekintélyelvűség, az ő számukra az intézmények, a tudás és a tisztelet fontos érték. Az X generáció sajátos terméke a „kulcsos gyerek”, a későig dolgozó szülők gyermekei, akik az utcán, parkokban közösen töltötték az időt, míg a szülők hazaértek. Ők azok, akik már megkérdőjelezik a felnőttek feddhetetlen tudását. Az Y az első igazán énközpontú nemzedék, és ők az utolsó olyan generáció, akik még a digitális világon kívül születtek, és idővel nőttek bele. A Z generációhoz tartozó fiatalok szülei már arra törekedtek, hogy mindent megoldjanak helyettük. A Z és főleg alfa generációhoz tartozók már nem tudnak várni, hiszen instant világban élnek, bármikor bármit megkapnak és szinte azonnal (készételek, azonnal indítható mesék stb). Ezeknél a generációknál a várakozás tanítható képességgé válik, hiszen a felgyorsult világban nem nevelkedtek bele, meg kell tanítani várakozni őket. A két generációra még az is jellemző, hogy nagyon alacsony a figyelmi képességük, mivel a digitalizált világban már nincs szükségük a memorizálásra, csak azt hasznosítják, amiből előnyük származik. Láthatjuk, hogy mindegyik generációra más és más jellemző, és mindig a korábbi generációhoz fűződő viszony határozza meg a nevelési stílust is.
Az alfa generációba tartozók szülei a tekintélyelvű nevelési módszer helyett inkább a megengedőbb, egyenrangúként kezelő elveket részesítik előnyben. Egyre nagyobb teret hódít a kötődő nevelés, amit viszont sokan félreértenek, és összekeverik a túlságosan megengedő, elkényeztető, mindent megadó és ráhagyó neveléssel, pedig a kettő nem ugyanaz – hívta fel a figyelmet Mészáros Andrea. „A kötődő nevelés azt jelenti, hogy jelen vagyok a gyermek életében, hogy számíthat rám, érdekel, mit csinál, minőségi időt töltök vele, és akkor csak rá figyelek. Útmutatást kell nyújtanunk, meg kell szabnunk a határokat, következeteseknek kell lennünk és kerülnünk kell a képmutatást: ne mondjuk a gyereknek vagy fiatalnak, hogy ne »kütyüzz« annyit, ha a mi kezünkben is ott van egész nap a telefon” – részletezte az előadó.
A kötődés az egymás felé fordulást jelenti, nem pedig a teljes szabadság megadását, hiszen ennek később nagyon rossz következményei lesznek. Merjünk határokat szabni a gyermekeknek és fiataloknak, legyünk kíváncsiak rájuk és nem utolsó sorban példamutatással vezessük őket, hiszen nem olyan szülőre van szükségük, aki mindent megenged, hanem olyanra, akire számíthat minden esetben – összegezte Mészáros Andrea.