A szegénységről tanúskodik a sok üres üzlet

ERDON-összeállítás

Az utóbbi években megújult Nagyvárad belvárosa. A helyi önkormányzat abban reménykedett, hogy az a rengeteg befektetés, amit a belváros felújítására és turistabaráttá alakítására fordított, előbb-utóbb megtérül olyanformán is, hogy a központban egyre több kereskedelmi egység működik majd. A várva várt nyüzsgés azonban elmaradt, pedig eurómilliók mentek el a valóban impozáns belvárosi ingatlanok homlokzatainak felújítására, a gyalogos övezetek bővítésére, a különböző magánbefektetésekről nem is beszélve. A megfelelő környezet tehát elviekben adott, sőt, bővült is az említett befektetések nyomán, ennek ellenére a belvárosban a Fő utcától kezdve a Bémer és a Szent László téren át a Fekete Sas palotáig több tucatnyi üzlethelyiség van zárva. „Az üres üzlethelyiségek többsége magántulajdonban van. A polgármesteri hivatalnak csak tizenöt üres üzlethelyisége van a belvárosban, amelyek közül több az épületek emeletén található” – mondta a Bihoreanul hetilapnak Lucian Popa, a polgármesteri hivatal ingatlankezelő igazgatóságának vezetője. A hetilap emlékeztet arra, hogy a város többek között bérbe akarja adni a Kálvin utcai Rhédey-palota több helyiségét havi 14.200 lejért, a Szent László tér 7. szám alatti üzlethelyiségét havi 3.651 lejért, de egyelőre nem akadt jelentkező ezekre a helyszínekre. 
A város vonzóbbá tétele érdekében 2017-ben az akkor még váradi polgármesterként tevékenykedő Ilie Bolojan elfogadtatott egy szabályzatot, melynek célja a városközpont fejlesztésének ösztönzése volt. A szabályzat többek között kötelezte a használtcikk-üzletek, a zálogházak és a játéktermek elköltöztetését a belvárosból, hogy a belvárosi üzlethelyiségeket márkaboltok, éttermek, bárok és más típusú vendéglátóipari egységek foglalják majd el. A polgármester a belvárosi üzletek üzemeltetőivel szemben is kényszerítő intézkedéseket alkalmazott: a belvárosban üresen álló üzlethelyiségek tulajdonosaira 50 százalékos pótadót vetett ki. Ezt a szabályzatot azonban az érintettek a bíróságon támadták meg, és meg is nyerték a pert alig két évvel azután, hogy a szabályzat hatályba lépett. Jogvita kerekedett abból is, hogy az önkormányzat kötelező órarendet akart ráerőltetni a belvárosi kereskedőkre, figyelmen kívül hagyva a piaci szempontokat és a kereskedők üzleti érdekeit. Úgy tűnik, ma már valamivel másabb filozófia uralkodik a polgármesteri hivatalban. Míg a Bolojan-korszakban erőből próbálták átvinni a város akaratát a belvárosi vállalkozókon, addig ma már úgy gondolják a város vezetői, hogy támogatni kell őket. „Felül kell vizsgálnunk a történelmi belvárosra vonatkozó szabályrendszert, és olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyekkel ösztönözhetjük ezeket a vállalkozásokat” – mondta a Bihoreanulnak Mihai Jurca városmenedzser. A segítő szándék jele az a jelenleg közvitán lévő szabályzat-tervezet, melyet ha elfogadnak, akkor lehetővé válna, hogy a belvárosi vendéglátóipari egységek tovább tarthassanak nyitva. A vállalkozók már régóta várják ezt az intézkedést, hiszen „Nem nyilváníthatod magad turistabarát városnak, ha este tízkor ágyba küldöd az embereket, mert akkor senki se fog a belvárosba jönni bulizni” – nyilatkozta a hetilapnak Bogdan Hodișan, több belvárosi lokál üzemeltetője. Az említett szabályzattervezetről ősszel fog szavazni a helyi tanács.

Szegénység

De nem az órarend a fő oka annak, hogy kereskedelmi és szolgáltatási szempontból nincs kellő mértékben kiaknázva Nagyvárad belvárosa. A legfőbb probléma, hogy a váradiaknak egyszerűen nincs annyi pénzük, hogy eltartsák a sok belvárosi vendéglátóipari egységet. Folyamatosan cikkezünk arról, hogy Bihar megyében és Nagyváradon az átlagbér elmarad az országos átlagtól. Ez a statisztikai adat a valóságban úgy képeződik le, hogy a váradiak kevesebbet költenek szórakozásra. Emiatt a vállalkozók is kétszer meggondolják, mielőtt vendéglátóipari vállalkozásba kezdenek. Mihai Pop ingatlanügynök a Bihoreanulnak kifejtette, hogy ha valaki Nagyvárad belvárosában helyiséget vesz négyzetméterenként 3-4.000 eurós áron, abban reménykedik, hogy ez a befektetése körülbelül tíz év alatt megtérül a bérleti díjakból. Egy 100 négyzetméteres helyiség esetében ez minimum havi 2.500 eurós bérleti díjat jelent. Emellett legalább 50 ezer eurós kezdőtőkével is számolni kell, amiből be kell rendezni a helyiséget, illetve az alkalmazottak fizetését is biztosítani kell, és az adót is ki kell egyenlíteni. Márpedig Nagyváradon nagyon nehéz annyi pénzt keresni, hogy egy ekkora befektetés, illetve egy ilyen vállalkozás megtérüljön, mert Pop szerint „a váradiaknak nincs annyi jövedelmük, hogy akár heti rendszerességgel is el tudjanak menni szórakozni, ezért minden kiadást jól meg kell gondolni” – fogalmazott.
Mihai Pop elmondta, hogy Nagyváradon az üzlethelyiségek bérleti díja jóval alacsonyabb, mint más romániai városokban. „A kolozsvári vagy temesvári kereskedelmi övezetben a bérleti díjak akár 50 százalékkal is magasabbak, mint Nagyváradon. Ott azonban működnek a dolgok, mert az üzleti forgalom jobb, és a lakosság vásárlóereje is magasabb” – fogalmazott. Hasonló véleményen van Alexandru Pop, a Sapient cégcsoport tulajdonosa is: Nagyváradon „nincs kereslet az üzlethelyiségek bérlésére, nincsenek nagy márkák, amelyek meg akarnák mutatni magukat, és a nagyváradiaknak nincs vásárlóerejük” – mondta a Bihoreanulnak. Elárulta, hogy Kolozsváron kétszer annyiba került a cégének egy üzlethelyiség megvétele, amit azonban négyzetméterenként 35-40 euróért fognak tudni bérbe adni, míg Nagyváradon egy jó helyen lévő üzlethelyiséget még 13 euró/négyzetméteres áron sem tudnak bérbe adni. „Annak ellenére, hogy a bérleti díjak sokkal alacsonyabbak, mint más városokban, az összes helyiség, amelyet az utóbbi időben Nagyváradon vásároltunk, üres” – fogalmazott. Mivel a helyiek gyenge vásárlóereje miatt a nagy márkák nem nyitnak márkaboltot Várad belvárosában, ezért meglehetősen egysíkú a központ kereskedelmi kínálata. Bogdan Hodișan ezzel kapcsolatban elmondta: „Európa-szerte a városközpontok márkaboltokkal, bárokkal és kávézókkal van tele. Nagyvárad belvárosában csak ez utóbbiak vannak. A márkaboltok ritka kivételektől eltekintve a bevásárlóközpontokba költöztek. Senki nem fog csak azért a belvárosba jönni, hogy teraszokat lásson”. A vállalkozó azt tapasztalja, hogy hatalmas a konkurencia a váradi vendéglátóipari egységek között. „A piac olyan kicsi, hogy ha Nagyváradon új lokál nyílik, az azt jelenti, hogy egy másik bezárt vagy bezárni készül” – mondta.

Közvetett támogatás

Az önkormányzat képviselői szerint addig nem fog kellőképpen fejlődni a belváros kereskedelmi forgalma, amíg meg van kötve a kezük, és nem kötelezhetik az ingatlantulajdonosokat semmire. Mihai Jurca azt mondja, hogy még a Zöldfa (Alecsandri) utcán és a Kossuth (Independenței) utcán is vannak elhanyagolt épületek, mint például az egykori textilgyár. „Amíg nem születnek olyan intézkedések, amelyek arra kényszerítik a tulajdonosokat, hogy eladják ezeket a helyiségeket, vagy csökkentsék a bérleti díjat, hogy új vállalkozásokat vonzzanak be, addig a dolgok nem fognak változni” – magyarázza Mihai Jurca. A belvárosban üzletet üzemeltető vállalkozók számítanak az önkormányzat támogatására, de szerintük nem az a megoldás, ha a polgármesteri hivatal kényszerítő intézkedéseket alkalmaz. „Hogyan lehet arra kérni valakit, aki megvásárolt egy helyet, hogy a piaci ár alatti bérleti díjat fogadjon el, vagy egy kocsmát, amelynek csak esténként van forgalma, hogy reggel kilenckor nyisson ki? A piac szabályozza ezeket a dolgokat” – érvelt Hodișan. Szerinte az önkormányzat közvetett módon segítheti a vállalkozókat azáltal, ha felpörgeti a kereskedelmi forgalmat. Ezt pedig úgy érheti el, ha még több szórakozási lehetőséget biztosít a belvárosban. A Múzeumok éjszakája, a Középkori Fesztivál, a Sounds of Oradea fesztivál néhány olyan esemény volt, amelyek során tömegek mozdultak meg Nagyvárad belvárosában, és ebből profitáltak a vendéglátóipari egységek is, ezért ehhez hasonló rendezvényekből kellene minél többet szervezni, vélik az érintett vállalkozók.