Veni Sancte szentmisével kezdte a tanévet a Szent László Líceum közössége

Ciucur Losonczi Antonius

Zsúfolásig megtelt hétfő délelőtt a székesegyház, hiszen több száz diák kezdte meg a tanévet, illetve természetesen jelen voltak a tanárok is, a kisebb gyermekeket pedig a szüleik is elkísérték.

Prédikációjában Pék Sándor esperes jelezte, hogy kedden Oros Roland spirituális atya ki fog osztani az iskolában mindenkinek egy-egy szentképet, ami a négyszáz évvel ezelőtt Itáliában élt Copertinói Szent Józsefet ábrázolja. A diákok védőszentje ő, holott nem ment neki a tanulás, még csak egy leckét sem tudott sohase megtanulni, kívülről pedig végképp egyetlen sort sem jegyzett meg. Viszont nagyon szerette Istent, rengeteget imádkozott, minden hétköznap és vasárnap templomba járt. Gyónt karácsonyra és húsvétra, „a szíve egészen tiszta volt”. Ezért csodálatos módon Isten mindig megmentette őt, segített neki: soha nem került sorra, amikor nem tanult, mikor felelés volt, róla megfeledkeztek. „Legyen ez a szentkép eltéve valahova a tolltartótokba vagy a telefontokotokba, ahol mindig látjátok. Ha ne adj Isten, baj lenne, akkor bátran kérjétek Copertinói Szent Józsefet, hogy segítsen nektek és járjon közbe, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Az ő pártfogásával kezdjétek ezt a tanévet, s azzal az üzenettel: ha Istent és embert nagyon szerettek, akkor a lényeget tanultátok meg” – tanácsolta a plébános.

A pedagógusokhoz és szülőkhöz intézve ezután szavait, Pék Sándor arra hívta fel a figyelmet: bár manapság különféle nevelési módszertanok és „okoskütyük” állnak a rendelkezésükre, továbbra is tudniuk kell azt, hogy a nevelés legfőbb eszközei ők. Bármit tesznek és mondanak, a gyermekek ezt fogják látni, és tanulják meg egy életre. Ezzel kapcsolatban elmesélt egy régi történetet, mely szerint élt egyszer egy öreg és bölcs pap, akit rengetegen kerestek fel tanácsért. Volt azonban egy férfi, aki azt állította, hogy ő nem hisz Istenben, ezért naponta mindenféle kérdéssel bosszantotta, fárasztotta az öreg papot. Egyik nap megint beállított a kötekedő, hitetlen férfi. A pap tudta, hogy most nem lesz ideje beszélgetni vele, ezért gyorsan kiment, keresett egy széket, hogy az illető üljön le. Meglepő módon azonban férfi azt válaszolta neki: semmi szükség erre, hiszen ő már hisz Istenben, mert látta azt a mozdulatot, ahogyan az öreg kihozta azt a széket. „Igazából tehát ez marad meg, ahogy kihozzák a széket, ahogy bekötik valakinek a cipőfűzőjét, ahogy mosolyognak” – vonta le a tanulságot a tisztelendő, aki ezután az Ecuadorban, az Eucharisztikus Világkongresszuson tartózkodó Böcskei László megyés püspök jókívánságait tolmácsolta.

A szentmise után Konrád Katalin igazgató beszélt arról, hogy miért érdemes a tudásszerzésre, a jóra, a szépre törekedni. Ezután a főoltár és az áldoztatórács közé hívta minden osztály egy-egy képviselőjét. Oros Roland atya egy nagy gombolyaggal a kezében az így kialakított kör közepébe állt, s a fonal végét odaadta egy előkészítős kisgyermeknek, hogy adja tovább a társainak. Az így létrejött pókháló pedig az összefogást, a Szent László Líceum megtartó erejét szimbolizálta, védőszentjének bölcsességét, türelmét, becsületét, Istenbe vetett hitét.

A tanítók és az osztályfőnökök bemutatása után a diákok az iskola épületébe vonultak.