Az időseket ünnepelték a püspöki palotában

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepség moderátoraként, a püspökség nevében Perei Benita köszöntötte az egybegyűlteket. Böcskei László megyés püspök azt kívánta: legyen ez a találkozás egy minőségi és tartalmasan eltöltött idő, a jelenlevők használják ki az alkalmat, hogy beszélgethetnek, figyelhetnek egymásra. Felidézte: az ENSZ Közgyűlése 1990-ben határozta el azt, hogy október 1-je legyen az idősek világnapja, az idei mottó pedig: méltósággal megöregedni. Ez egy aktuális téma, általában véve is, hiszen fontos az emberre fókuszálni, nem megfeledkezni arról, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Az ő szépségét és jóságát is hordozzuk tehát tulajdonképpen magunkban földi vándorlásunk során, amit az idősödő emberekben is fel kell ismernünk. Ferenc pápa kezdeményezésére amúgy a katolikus egyházban július 28-án ünnepelték a nagyszülőket és az időseket. „Hallgassuk meg a történeteiket, a hívő tanúságtételeiket, látogassuk őket gyakran, örüljünk annak, hogy vannak jó nagymamák és bölcs nagytaták, vegyük úgy, hogy ez is egyfajta csoda” – tanácsolta a főpásztor.

Kiss Márton római katolikus kórházlelkész hangsúlyozta, hogy mindig igent kell mondani az életre, hiszen „az éhséget sokan túlélték már, a reménytelenséget azonban nem”. Megjegyezte: nem vitás, hogy az időskor teli van veszteségekkel, ami elszomorító, hiszen „nem erre voltunk kitalálva”, a legnagyobb veszteség azonban az, ha már nem hiszünk Istenben. „Mert az Úr csodásan működik, és ennek éltető ereje van” – fogalmazott a plébános.

Ghitea-Szabó József-Levente, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület diakóniai előadó tanácsosa jelezte, hogy 2024-et a Magyar Református Egyház Az Élő Ige Évének nyilvánította, mert Isten szava öröktől fogva, örökké él. Máté evangéliumából idézte ezután azt az igeverset, mely arról szól, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül. Lesz majd ugyanis egy utolsó nap, a végítéleté, amikor Krisztus visszajön ítélni eleveneket és holtakat, ezért nem mindegy, hogyan fogunk megállni előtte – magyarázta. „Ne higgyünk a hamis profétáknak, legyünk hálásak a szüleinknek és a nagyszüleinknek, amiért felneveltek bennünket. Ne engedjük, hogy »meghidegüljön a szeretet«, és becsüljük meg azt a békét és nyugalmat, amit a nagyszülők árasztanak magukból, a »bennük levő titokzatosságot«” – kérte a tiszteletes.

A rövid elmélkedések után Kondor Zsóka szociális munkás, mentálhigiénés szakember beszélgetett magyarul Miorița Săteanuval, Nagyvárad díszpolgárával. A néhány nap múlva 88. életévét betöltő hölgy derűsen elevenítette fel élete főbb mozzanatait, kiemelve, hogy mindig szeretett emberek közt lenni, velük dolgozni, éreztetni velük azt, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, és nincsenek egyedül. A továbbiakban Szántó Ildikó szociális szakember is hangsúlyozta, hogy az időseket mindig tisztelni kell, törődni velük, nem csak egy napon, hiszen „nem velünk kezdődött a világ”.

Az agapés szünet után a Váradi Margaréták Idősek Hangja Nóta-, Népdal- és Folklórcsoport „dobta fel” a hangulatot, majd a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum 8. B osztálya szolgált műsorral. Ennek végén Böcskei László arra kérte a gyerekeket: lépjenek előbbre egy kicsit, illetve a szépkorúakat, hogy jöjjenek bátran közelebb a színpadhoz. Szűnjék meg ezáltal a köztük levő távolság, nézzenek egymás szemébe, kommunikáljanak egymással, és életkoruknak megfelelően gondoljanak arra: a mai fiataloknak sem könnyű, illetve arra, hogy az időseknek sok mindent köszönhetünk, hálával tartozunk nekik.