Az új nyugdíjtörvényről az RMKT rendezvényén

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szabó Géza, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) nagyváradi szervezetének elnöke köszöntötte, jelezve, hogy az év végéig még több érdekes rendezvényre lehet számítani az RMKT részéről. A hétfői előadás témájával (A romániai új nyugdíjtörvény – irányok és hatások) kapcsolatban megjegyezte: az ember néhány évtized elteltével eljut egy olyan életszakaszába, amikor jólesik neki, ha valaki gondoskodik róla – a családja, a gyermekei vagy más rokonok –, sőt, sokszor sajnos rá is szorul erre. Ez a gondoskodó „valaki” lehet akár az állam is, melynek „odafigyelése” váltakozó a világ különböző tájain. A két legszélsőségesebb példák talán Kanada, ahol az állam levette a kezét az idősebb nemzedékről, ezért tanácsos, hogy mindenki időben tartalékoljon magának, illetve gondoljon a jövőjére, és Ausztria, ahol évente tizennégy nyugdíjat kapnak az érintettek. Romániában mindenki, aki belép a munkaerőpiacra, havonta járulékot fizet a nyugdíjkasszába, hogy aztán mikor eljön az idő, élvezze ennek hozadékát. Az állami rendszeren kívül több nyugdíjpénztár is működik, külön van például a katonáknak, a belügyiseknek, a jogászoknak, és a református egyház alkalmazottjainak is – fejtette ki Szabó Géza.
A meghívott Tárkányi Márton lelkipásztor, közgazdász és bankár volt. A kalotaszegi Inaktelkén született, a Protestáns Teológiai Intézet után a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karát is elvégezte. 2001–2003 közt mint segédlelkész szolgált Kolozsváron, majd tíz éven keresztül gyülekezeti lelkészként Mezőkeszün. Tizenegy éve vezeti a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetét. Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogyan lehet valaki egyszerre lelkész, közgazdász és bankár – Tárkányi Márton ezt azzal indokolta, hogy mindig is szerette a számokat, és amikor a nyugdíjintézet új vezetőt keresett, „kapóra jött”, hogy ő egy személyben lelkipásztor és közgazdász is, ugyanis a régi alapszabály szerint csak lelkész lehetett az igazgató. A gyülekezeti munkáról azonban meg kellett válnia, mert túl megterhelő lenne számára a kettő együtt.

Mint elhangzott, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete 1959. január 1-jén alakult meg, mivel 1956 után az egyházi alkalmazottakat „kidobta” az állami nyugdíjrendszer. Nem engedték nekik, hogy tb-járulékot fizessenek, így nyilván nyugdíjat sem kaphattak. Némi nyomásgyakorlás után azonban megengedték a saját nyugdíjrendszert, de ennek semmi köze az államihoz, ezért a RRE nyugdíjintézete is teljes körű autonómiát élvez. Ez egyfelől persze jó, de hátrányai is vannak, mert az egyháznak léteznek a zsinat által elfogadott belső jogszabályai, melyeket folyamatosan harmonizálni kell az állami törvényekkel, illetve ha bármit kérnek, kezdeményeznek a reformátusok, akkor azt kérdezik tőlük, hogy milyen törvénycikkelyre hivatkoznak? A nyugdíjintézetnek tizenegy fős vezetőtestülete van, melyből két személy hivatalból tag, ők a két egyházkerületet képviselik – ezért az alelnök Dénes István Lukács, a KREK főjegyzője, illetve az elnök Kolumbán Vilmos, az EREK püspökhelyettese. A vezetőtanácsban benne van egyébként Szabó Géza is. Tárkányi Márton fontosnak tartotta kiemelni még, hogy a RRE nyugdíjintézete nem magánnyugdíjalap, és párhuzamosan fut, kizáró jelleggel, az állami nyugdíjrendszerrel. Jelenleg több mint 3000 tagja van, 2000 aktív munkavállaló és közel 1100 nyugdíjas.
A továbbiakban az előadó részletesen ismertette az új nyugdíjtörvényt, kitérve a kategóriákat, a korhatárt, a fogalmakat és nyugdíjkiszámítás módszertanát érintő változásokra, a stabilitási pont bevezetésére, a nem világos és tágan értelmezhető megfogalmazásokra, melyek munkakonfliktusokhoz, vagy egyéb munkaügyi perekhez vezethetnek. Azon meggyőződésének adott hangot: a mostani irányba haladva nem lesz sem igazi nyugdíjreform, sem fenntartható nyugdíjrendszer. Nem nyugdíjreform történt, vagy a méltánytalanságoknak a megszüntetése, hanem egy „politikai ügylet” zajlott, azzal a céllal, hogy a PSD nyerje a választásokat. Az újraszámolás úgymond pozitív hatása tehát a politikai haszon szavazatok formájában, illetve a magas nyugdíjaknak az emelkedése, míg negatív következményei a 25 évnél kevesebbet dolgozók járandóságának 2–3 éven keresztül való stagnálása, az ország eladósodása és az infláció növekedése lesznek Tárkányi Márton szerint.