Emlékezés a holokauszt áldozataira Érmihályfalván

Gergely Tamás tanár 

Megemlékezést tartottunk október 10-én az érmihályfalvi zsidó temetőben, a holokauszt romániai áldozatainak emléknapja alkalmából. A megemlékezés kezdeményezői az Érmihályfalvi 1-es számú Technológiai Líceum és a helyi zsidó hitközség tagjai voltak. Az emlékező népes csapat nagy része azokból a diákokból állt, akik már hallottak a holokausztról, a koncentrációs táborok borzalmairól. Klein Lajos, a helyi zsidó közösség oszlopos tagja kezdte meg a beszédek sorát, részletesen szólva a helyi zsidóság jelenéről és múltjáról, a deportálás időszakáról, a kegyetlen elhurcolásról, amely családokat, életeket bélyegzett meg és tett tönkre. A megemlékezést e sorok írója folytatta, kiemelve, hogy a holokausztra minden jóakaratú ember fájdalommal kell emlékezzen, nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül. Érmihályfalva város elhurcolt zsidósága, a koncentrációs táborok áldozatainak emléke addig fog élni Mihályfalván, amíg emlékezünk, emlékeznek rá, hangzott el többek között. Karsai Attila, Érmihályfalva polgármestere beszédében elmondta: fontosnak tartja a megemlékezést, hiszen a zsidó közösség szerves része volt Mihályfalva kulturális és gazdasági életének, és a város ma is élvezheti azokat a kulturális örökségeket, amelyeket ez a közösség hagyott ránk. Zeffer Timea Erzsébet, a líceum igazgatója arról beszélt, hogy a népes diáksereg jelenléte ezen az eseményen ma azt is jelenti, hogy iskolánk elutasít minden faji megkülönböztetést, nemet mond az antiszemitizmusra, a vallási és etnikai gyűlölködés minden formájára. Ezt tanítani kell, erre nevelni kell, zárta szavait az igazgatónő. Az esemény záróakkordjaként a Nagyváradi Zsidó Hitközség képviselői és Spitzer Paul titkár osztották meg a jelenlévőkkel gondolataikat, emlékezve családtagjaikra, rokonaikra, a hitközségük tagjaira. Felvázolták a zsidóság mostani helyzetét is, utalva a jelenleg is folyó fegyverropogásra Izraelben, majd a hitközség kántora, Rézműves Jehoshua Robert imára hívta a jelenlévőket. A beszédek után az emlékkoszorúk elhelyezése következett, majd szabad, kötetlen baráti beszélgetés kezdődött. Méltó megemlékezés volt, mely főleg arra irányította a figyelmet, hogy a békességre, szeretetre, egymás elfogadására kell törekedni.