Fordulat a filharmónia épületének visszaszolgáltatási perében

Ciucur Losonczi Antonius

„Nem lepődtem meg a döntésen. Számítottam arra, hogy ebben a visszaszolgáltatási ügyben is ugyanaz történik, ami több más esetben is bekövetkezett a mi egyházmegyénk és a többi erdélyi történelmi egyházmegye restitúciós ügyeivel kapcsolatosan – nyilatkozta portálunknak Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök. – A restitúciós bizottság jogosnak tartja igénylésünket, és visszaítéli az államosított ingatlant, helyi szinten azonban ezt a döntést megtámadják, hónapokig vagy évekig pereskedünk, majd az történik, amit már előre meghatároztak a hatóságok: nem adnak vissza semmit! A visszautasításokat pedig alátámasztani nem tudják megfelelőképpen. Lásd a pénzügyi palota esetét is: a visszaszolgáltatási határozatot megsemmisítették, de a mai napig sem tudják igazolni azt a jogcímet, amelynek alapján az állam megszerezte az épületet. Az állami filharmónia esetében most hozott döntés megindoklása még nem született meg. Idő kell hozzá, ahogyan a döntés meghozatalát is több ízben elnapolták. Kíváncsian várjuk a döntés alátámasztását. Természetesen tovább fogunk menni, bár nem fűzök nagy reményeket a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék döntéséhez. Szerintem politikai szinten ez az ügy is már el van döntve” – fogalmazott Böcskei László.

A Bihar Megyei Tanács idén februárban fellebbezett a romániai különleges restitúciós bizottság döntése ellen, amely kimondta, hogy természetben kell visszaszolgáltatni a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek a váradi filharmónia épületét. Mint azt korábban már megírtuk, a püspökség még 2002-ben kérte az ingatlan visszaszolgáltatását, és a romániai különleges restitúciós bizottság huszonkét évnyi huzavona után döntött arról, hogy a nagyváradi Szilágyi Dezső/Moscovei utca 5. szám alatti épületegyüttest természetben kell visszaszolgáltatni. A Bihar Megyei Tanács már Cornel Popa elnökségének idején megpróbálta meggyőzni a bizottságot arról, hogy az ingatlant ne adják vissza a katolikus egyháznak, arra hivatkozva, hogy az 1948/117. számú dekrétum értelmében a kommunista hatóságok csak két ingatlanrészt államosítottak abból a négyből, amennyi jelenleg alkotja a filharmónia épületegyüttesét. A visszaszolgáltatási törvény ugyanis kimondja, hogy amennyiben a kommunista állam által nacionalizált ingatlanhoz utólag hozzáépítenek, és a hozzáépített rész meghaladja az egész ingatlankomplexum 50 százalékát, akkor az eredeti tulajdonosnak nem kell természetben visszaadni az államosított ingatlant, hanem elég a pénzben történő kártérítés. Csakhogy a 2014-ben készült szakértői jelentés rávilágított arra, hogy az államosítás idején létezett egy 1885-ben épült utcafronti rész, valamint egy 1914-ben használatba adott épületrész is, maga a hangversenyterem. Az épületkomplexumhoz 2006-ban épült egy 207 négyzetméteres, jelenleg használaton kívüli ingatlan, valamint egy 151 négyzetméteres épületrész, de a két újonnan épített ingatlanrész nem haladja meg a teljes épületegyüttes méretének ötven százalékát.