Adventet várva Nagyvárad-Velencén

Fleisz Judit

A karácsonyi ünnepkör bevezető része az advent. A neve a latin adventus, azaz eljövetel szóból származik és jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet, az imádság a bűnbánat ideje és a Szűzanya tiszteletének ideje. A Nagyvárad-velencei Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplom egyháztanácsa és a Lisieux-i Kis Szent Teréz nőszövetség, adventi együttlétre hívta meg a katolikus egyházközség valamint a nagyvárad-velencei református egyházközség híveit. A már hagyományossá vált rendezvény nagy népszerűségnek örvend a hívek között. Most is sokan látogattak el a katolikus kultúrház dísztermébe, ahol biztosítva volt minden kellék a szép adventi koszorú elkészítéséhez. A híveket az egyházközséghez kötődő gyermekek adventi versekkel és énekkel köszöntötték. Blaga Antoniu plébános édességcsomaggal kedveskedett a jelenlevő gyermekeknek, majd a szép számmal összegyűlt hívek közösen készítették el templomuk adventi koszorúját, valamint a saját, illetve szeretteiknek szánt szebbnél szebb adventi koszorút, amelyeket Blága Antoniu plébános és Visky István lelkész áldott meg. Az együttlét közös imával és énekkel ért véget. A jelenlevők Márai Sándor gondolatával vitték haza az adventi koszorúikat: „Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”