Anyagba égetett vizuális költemények

Pap István 

Ritkán látni Nagyváradon kortárs képzőművészeti kiállításon annyi érdeklődőt, mint ahányan pénteken megjelentek Jakobovits Márta képzőművész tárlatnyitóján a Körösvidéki Múzeumban. Szól ez az érdeklődés magának a művészetnek, de szól talán elsősorban magának a 80. életévét ünneplő Jakobovits Mártának, akit nagy tisztelet és szeretet övez városunkban, és méltán, hiszen ő az egyik legmegbecsültebb váradi képzőművész Romániában és Európában. A Metaterra című kiállítás bőséges merítés Jakobovits Márta gazdag alkotói életútjának munkáiból. Az alkotásokat Cornel Abrudan, a múzeum képzőművészeti osztályának a vezetője és a kiállítás kurátora méltatta, de először azt emelte ki, hogy a jelenlegi kiállítás a múzeum azon törekvéseibe illeszkedik, hogy népszerűsítse a kortárs romániai és nemzetközi képzőművészet kiemelkedő értékeit. „Ez a tárlat nemcsak a keramikus művész művészi pályájának bemutatására kínál alkalmat, hanem arra is, hogy tisztelettel adózzunk a művésznő 80. életéve, valamint az általa a kerámiaművészet területén végzett folyamatos kutatás és alkotás előtt” – hangsúlyozta. A továbbiakban elmondta: „Jakobovits Márta figyelmes és érzékeny alkimista. Egyrészt vizsgálja a fizikai és kémiai folyamatokat, felfedezi azok kifejező erejét, állandóan kutatja a formák világát. (...) Számára a tervezés, a folyamatok kutatása, ötleteinek plasztikussá formálása, alakítása, valamint a kerámia technikai eszközeinek és szakmai hivatásának újító fejlesztése elválaszthatatlanok és állandó elemei művészetének. (...) Szenvedéllyel és kitartással formáz, miközben érzékeny szemmel figyeli a környező világot, amelynek szépségét a legapróbb részletekben is meglátja. A művésznő installációi egyedi és különleges vizuális párbeszédet teremtenek a természet elemeivel, kövekkel, levelekkel, fakéreggel, és véletlenszerűen talált tárgyakkal. Különös rajongással a műalkotás és a természet képeinek egymás mellé helyezésével, folyamatosan tanul ezekből az organikus formákból, megpróbálja megragadni történeteiket, érzékeny rezonanciát teremteni velük és felfedni kifejező erejüket. Különös figyelmet szentel a formának, színnek és textúrának, egyfajta palimpszesztikus jellegű művet hozott létre, egy élettörténetet agyagban és mázban plasztikusan megírva. A kerámia világának technikai sokféleségét: öntést, modellezést, égetést, mázozást úgy közelíti meg, hogy minden folyamat számára kísérletezési és felfedezési lehetőséget jelent. Alkotásai érzékeny hidakat képeznek az emberek között. A művésznő játékát az agyaggal, plasztikai ötletekkel és a tűzzel vizuális költeményekké alakítva, amelyeket a lelkek közötti rezonancia generál”. 

A méltatás magyar és angol nyelvű felolvasása után Jakobovits Márta szólt a nagy számú közönséghez. „Örömmel és emócióval tölt el, hogy itt annyi kedves arcot látok” – fordult az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy művészetében nagy jelentőségűek a kezdetek, mert a gyerekkori élmények egy életen át végigkísérik őt. „Legtöbb installációm utazás a gyermekkorba” – mondta. Felidézte, hogy Tasnádszántón született, ott töltötte gyermekkorát, és az ottani élmények, legyenek azok bármilyen aprók és jelentéktelennek tűnők is, mint a fű illata, a szél, a tapickolás az agyagban eső után, mindez meghatározó és folyamatosan visszatérő élményeket jelentett számára. Tasnádszántó után jött Nagykároly, Nagyszalonta, Nagyvárad, majd Kolozsvár, „az ottani egyetem, ami a csodák világa volt számomra” – fogalmazott. Elmondta: szerencsésnek tartja magát, mert az egyetemen fantasztikus kollégái és tanárai voltak. Kolozsvár és az egyetem összeköttetést teremtett Bukaresttel, majd kinyílt előtte a nagyvilág, idézte fel az életutat a művésznő. Főként Hollandiába, Belgiumba, Németországba és Dániába kapott meghívásokat, de nagy nyitásként élte meg iráni meghívását, hiszen egy más kultúrában is meg tudott így mutatkozni. A váradi tárlat anyagáról szólva elmondta, hogy gyakran a természetre ráközelítő kísérletezései és tesztjei vannak kiállítva, saját alkotói tevékenységéről pedig elárulta, hogy különleges érzés belemélyedni az anyag szerkezetébe és alakítani azt. Végezetül bevallotta: „Sok véletlen jelent meg az életemben, és ezekből a véletlenszerű dolgokból alakult ki a sorsom, amiért hálás vagyok, mert egy életen keresztül tartalmat tudott adni az életemnek”. A tárlatnyitón végezetül elhangzott Edward Sheldricknek, a londoni Elisabeth Bauer Galéria művészeti igazgatójának Jakobovits Márta munkásságát méltató rövid írása is. A kiállítás 2025. február 15-ig látható a Körösvidéki Múzeumban.