Ima az elhunytakért a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

„Földi életünk csupán egy vándorlás, átmenet az öröklét felé. Kicsik vagyunk, gyengék és tehetetlenek, a végesség a természet rendjéhez tartozik, de vigasztaljon bennünket a tudat, hogy a tökéletesség és a világosság felé haladunk, és Krisztus közelsége még a halál hatalmát is le tudja győzni” – fogalmazott Böcskei László római katolikus megyés püspök a szombat esti szentmisén a nagyváradi székesegyházban, Isten irgalmát kérve az egyházmegye minden elhunytja számára.

Homíliájában a nagyváradi egyházmegye elöljárója arra hívta fel a figyelmet: napjainkban a legtöbben előre terveznek, kutatják az élet titkait, miközben egyes vélemények szerint állandóan búcsúzunk, elválunk egymástól. A leginkább talán a lélegzéshez hasonlítható a létünk: a belégzés jelképezi a teremtést, az erőt, míg a kilégzés az odaadást, az elengedést. E kettő azonban harmóniában van egymással, minek következtében elevenek vagyunk. Ha viszont felborul ez az egyensúly, akkor jönnek a nehézségek. Ritmus határozza meg tehát az életünket, attól kezdve, hogy Isten életre hívott minket, hogy aztán földi zarándoklatunk végén elvezessen bennünket egy új életbe, mely már nem kötött időhöz és térhez, és minden szépnek és jónak a forrása. Úgy is gondolhatunk tehát ezekben a napokban a halottainkra, hogy ők már megoldották az elfogadás és az elengedés nagy feladatát, és reményeink szerint az örök élet élvezői. Ezért a halottak napja nemcsak az emlékezésé, hanem a hit ünnepe is kell hogy legyen. Mert szegényebbek lettünk ugyan a szeretteink elvesztésével, mégis a temető csendjében vigaszt nyújthat, hogy ők tulajdonképpen a célbaérésükkel Isten nagy művének a beteljesítői. „Kérjünk számukra örök nyugodalmat, magunknak pedig a hit megerősítő kegyelmét” – tanácsolta a főpásztor.