Megemlékezést tartottak az egykori Olaszi temetőben

János Piroska

A megjelenteket a szervezők nevében Moldován Gellért Lajos köszöntötte, rámutatva: az 1779-ben létrehozott temető a „második Házsongárd” volt, egyszerű emberek, írók, költők, orvosok, zeneszerzők, illetve azon katonák és tisztek nyughelye, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban az igazságért harcoltak. Egy részük ma is az immár parkká alakított területen nyugszik, ugyanis nem volt, aki más temetőbe átvigye földi maradványaikat – tette hozzá. A továbbiakban Csomortányi István, az EMSZ ügyvezető elnöke elevenítette fel az egykori temető történetét. Megjegyezte: a temetők jelek, amelyek azt mutatják, hogy a történelmi időkben az adott településeknek kik voltak a lakói. „A korábban e park helyén álló temetőből mára szinte semmi sem maradt: a sírhelyek, a keresztek, a feliratok nagy részét eltüntették. Mindez annak is szomorú példája, hogy miként tudja egy közösség elveszíteni – ha nem vigyáz rá – saját jelenét egy településen” – mondta a politikus, aki szerint az Olaszi temető 2009-ben, a parkosítás idején, még megmenthető lett volna. „Igaz, hogy a 70-es években történt itt az utolsó temetkezés, a 90-es években pedig szándékosan elhanyagolták a területet, de 2009-ben a sírhelyek döntő többsége még beazonosítható volt, a keresztek és feliratok a helyükön voltak, így megmenthetők lettek volna” – jegyezte meg. 

Az elmúlt évek hagyományaival szakítva (amikor a történelmi egyházak több képviselője is rövid áhítatot tartva vett részt a megemlékezésen) ettől az évtől kezdődően – mint elhangzott – a szervezők egy egyház lelkészét hívják meg az eseményre. Idén így az unitárius egyház részéről Kardos József lelkipásztor hirdette az igét. Alapigeként a Példabeszédek 17. fejezetének 17. versét olvasta fel: „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” „Az emlékezés nemcsak a múltba néz vissza, hanem segít megértetni, hogyan élhetünk boldogabb, teljesebb életet azokkal, akik még itt vannak közöttünk” – fogalmazott a lelkipásztor, rámutatva: a szeretet a mindennapok csendes áldása. „A mai bibliai vers arra emlékeztet, hogy a valódi szeretet nem csupán a szép pillanatokban kell megmutatkozzon, nemcsak akkor van rá szükség, amikor az életben minden könnyen alakul, hanem a nehézségek, a próbák idején mutatja meg erejét, mélységét, valódi arcát” – mondta Kardos József, aki szerint „A mai napon különösen fontos, hogy emlékezzünk erre az állandó szeretetre, ne csak azokra gondoljunk, akiket elveszítettünk, hanem (…) azokra is, akik még velünk vannak (…), akikre számíthatunk és akik bennünket is támaszként értékelnek”. „A mai nap emlékeztet bennünket arra, hogy egyszer mindannyian elhagyjuk ezt a földi életet, de ameddig itt vagyunk, amíg lehetőségünk van egymásra figyelni, egymást szeretni, ne mulasszuk el” – tette hozzá. A megemlékezés zárómozzanataként áldást mondott Tőkés László volt püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.