Restaurálták a biharpüspöki Szent Lőrinc plébániatemplom főoltárát

Ciucur Losonczi Antonius

A szertartás kezdetén Varga Sándor biharpüspöki plébános felidézte, hogy Böcskei László megyés püspök támogatásával pályáztak finanszírozásra a vallásügyi államtitkárságnál. Sipos Tibor vállalkozó a főoltár munkadíját 34 ezer lejre becsülte, így aztán megegyeztek, hogy anyaggal együtt 40 ezer lejre kötnek szerződést. Megállapodtak abban is, hogy a munkálatok augusztus 19-én kezdődjenek, de mivel akkor a plébánián éppen nyári tábor zajlott, a hivatalos kezdés augusztus 26-ra halasztódott.

A neogótikus főoltáron több beavatkozás is történt. Háromszintű fémszerkezetű állást készített a kivitelező, majd amikor sikerült elérni a főoltár tetejét, akkor annak díszítőcsúcsait leszerelte. Meglepetésükre ezek meg voltak számozva, ami azt jelentette, hogy a főoltár darabjait oltárkészítő műhelyben csinálták, amiket megszámozva helyben raktak össze. Az állami levéltárban kutatva aztán kiderült, hogy mind a három oltár tulajdonképpen egy dél-tiroli műhelyben készült, egy időben a templommal, 1897-ben, keményfából és tölgyfából. A tisztítási fázist mosással kezdték, marószereket használva. A főoltárt eredetileg impregnálták egy páccal, ezért lehetetlen volt a fa natúr színét visszahozni, továbbá csiszoltak és citlingeltek is. A tisztítási folyamat következtében sokkal világosabb lett a főoltár színe, ami jobban visszaadja a tölgyfa árnyalatait – magyarázta a plébános.

A levéltári kutatásból kiderült az is, hogy a főoltáron található szobrok (Szent Lőrinc, Szent István, Szent László és valószínűleg a Jézus Szíve-szobor is) biztosan Münchenben készültek. Anyaguk puhafa, feltételezhetően hársfa, mivel az könnyen faragható. A Szent Lőrinc-szobor embernagyságú, Szent István és Szent László szobra pedig közepes méretű. Amikor levették Szent Lőrinc szobrát, azt tapasztalták, hogy a válla valószínűleg egy előző templomfestés alkalmával megsérült, akkor, amikor egy savas anyaggal véletlenül leöntötték.

Az oltár alsó részén található domborművek (Jézus a Pantokrátor, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely pápa, Szent Jeromos) háttere ragasztott vászon, amit a felújítás alkalmával újraaranyoztattak. A szobrok hátterének a mintás betétjei sablonnal voltak készítve, és folyékony arannyal kidolgozva. ami idővel eltompult és kifakult. A mostani aranyozással visszaadták eredeti állapotát (ugyanazt a sablont követve), az aranyozást rögzítették, és így maga a betét mintája jobban érvényesül. A tabernákulum belsejét aranyozott textillel kibélelték, arra a szimbolikára gondolva, hogy a frigyláda aranyból volt készítve. A lakkozás egy műalapú gyantával történt, hogy a fának fényes jelleget adjanak.

A munkálatok 40.652,93 lejbe kerültek. Ezenkívül a bejárati templomajtót is át kell festeni, illetve vannak kisebb javítások, amiket el kell végezni. Ezek teljes költsége anyaggal együtt 2350 lej, amit egy kiegészítő szerződésmelléklettel megnöveltek, így összesen 3 ezer lejjel járultak hozzá önerőből a javításokhoz – fejtette ki a tisztelendő.

Miután megáldotta a főoltárt, Pék Sándor székesegyházi esperes-plébános úgy fogalmazott: ha ránézünk a főoltárra, azt üzeni számunkra, hogy létezik Isten országa, és a halál nem a vég, hanem hazatérés az Atyához. És látjuk benne a biharpüspöki római katolikus közösséget is. Az oltárra tekintve ugyanakkor az áldozat is eszünkbe jut, a felajánlás Istennek, mely mindig örömmel és vidáman kell történjen, nem kényszerűségből. Az építmény tetején pedig ott van a kereszt, mely Krisztus halálát és feltámadását juttatja az eszünkbe, azt, hogy van bűnbocsánat és örök élet.