Hetvenéves az esküllői vízerőmű, avagy azért a víz az úr

Makai Zoltán 

Pár évvel a II. világháború befejezése után Nagyvárad villamosenergia-fogyasztása rohamosan növekedett, és az akkori villanytelep maximális teljesítőképességéhez közeledett. A villanytelep szakemberei és a város vezetői behatóan tanulmányozták a növekvő fogyasztás ellátásának lehetőségeit. Elkészült egy tanulmány a növekvő villamosenergia-szükséglet kielégítésére. Elsősorban a hőerőmű bővítésének lehetőségeit tanulmányozták, megállapítva, hogy ez csak teljes felújítással oldható meg. Ez a megoldás igen magas pénzügyi forrást igényelt, amely a városnak nem állt a rendelkezésére. A szakértők figyelme más megoldások felé fordult, és elég gyorsan a vízenergia felhasználása mellett döntöttek. 

Először is létrehoztak a közüzemek keretében egy vízügyi részleget. Ide egybegyűjtötték a Váradon élő legjobb szakembereket: Magyari Ferencet, Mangra Józsefet, Magyari Bélát, Tassy Lajost, Balogh Józsefet és Hodosy Józsefet. Ők átnézték az eddig elkészült tanulmányokat és terveket. Az első tervet, amely a Jád folyó vízenergiájának a hasznosítását célozta meg, Ribich György és Szüts Béla mérnökök nyújtották be 1902. április 2-án a Nagyváradi Városi Tanácsnak. 1909-ben Kőszeghy József a Dragán folyón tervezett egy vízerőművet a MÁV megrendelésére. Érdekesség, hogy ezt az erőművet a Kolozsvár–Nagyvárad villamos-vasúti rendszer ellátására tervezték, de az említett vonalat csak több mint száz évvel később, napjainkban villamosítják. Az alapos, minden szempontot figyelembe vevő tanulmányok összesítése és kiértékelése után a legoptimálisabb megoldást választották: mégpedig a Sebes-Körös vízenergiájának a hasznosítását egy erőmű építése révén. A váradiak javaslata először meglepte a bukaresti döntéshozókat, de végül az Andrássy Gyula főmérnök által vezetett küldöttség meggyőzte őket, hogy a vízerőmű építése a jó megoldás. 

A tervezők a kor műszaki lehetőségeit figyelembe véve a legegyszerűbb megoldást, mégpedig a duzzasztóműves szerkezetet választották. Az 1948. május 26-án elfogadott terv arról szólt, hogy építenek egy duzzasztógátat a Sebes-Körösön Rév községnél, ott, ahol a folyó kilép a Révi-szorosból. A gátat 2,2 méter magassággal, 90 méterrel a révi vasúti hídtól keletre tervezték, így a természetes szoros biztosította a duzzasztást. A vízkivétel a gát mögött, a folyó bal partján létesített ülepítőmedencén keresztül történt. Innen a víz egy nyitott, több mint 10 kilométer hosszú felvízcsatornán indult el a környező dombok alján nyugati irányba, Esküllő faluig. A vízerőművet az esküllői völgybe tervezték, ahol egy természetes szintkülönbség biztosította a vízenergia hasznosítását. Az erőműből a víz egy 2,6 kilométer hosszú alvízcsatornán keresztül jutott viszsza a Sebes-Körösbe Élesd város keleti határában. A gát három mozgatható, öt méter nyílású zsilipből és egy 50 méter nyílású bukógátból áll. A felvízcsatornából a víz Esküllőnél befolyik egy csendesítő kamrába, majd innen két darab, 1700 milliméter átmérőjű csőben jut el az erőműbe, melybe négy darab, 1000 LE Francis ikerturbinát telepítettek. A hasznos szintkülönbség 32 méter. A turbinákat a brassói Schiel testvérek cége szállította. A generátorokat a Resicabányai Üzemek gyártották. Teljesítményük egyenként 1070 kVa. 

Az építkezés 

Az első kapavágásra 1949 szeptemberében került sor, számos központi és helyi vezető jelenlétében. A munkálatok az elején saját kivitelezésben indultak meg. Rendkívüli eseménynek számított az, hogy 1951. október 15-én a Villanytelep kivált a Közüzemek keretéből, és áthelyezték az energiaügyi minisztérium hatáskörébe. Közvetlen felettese a Kolozsvári Áramszolgáltató Vállalat lett. Rövid idő múlva az erőmű tervezését átvette a bukaresti Energetikai Tervező Intézet, a kivitelezést pedig a kolozsvári Electromontaj cég. 1952-ben ez a cég megépíti a Nagyvárad–Esküllő–Rév 35 kV-os távvezetéket, amely 1954-ig csak 15 kV-on üzemelt. Majd elérkezett a próbaüzem és a párhuzamos kapcsolás ideje is. Erre az eseményre 1954. június 20-án került sor. Ekkor helyezték üzembe az erőművet, de csak 50 százalékos kapacitással, mert az alvízcsatorna még nem készült el. Ideiglenesen az Esküllő patak medrét használták alvízcsatornaként. A megtermelt villamos energia Esküllőről Nagyváradra az 1952-ben megépült 35 kV-os távvezetéken jutott el. Az erőmű teljes kapacitással csak 1956-tól kezdve működött. Ekkor a beszerelt teljesítmény elérte a 2,8 MW-ot. A fordulatszabályzó berendezés egy Fink típusú forgatható lapátszerkezetből állt, amelyet a budapesti Ganz cég szállított, és még ma is jól működik. Meg kell említenem, hogy az erőmű tervezésében, a kivitelezésben és a felügyeletben kitűntek neves szakemberek, mint Dorin Pavel, Victor Livezeanu, Szücs Ferenc, Andrássy Gyula, Bolcaş Victor, Bencsik Pál, Bogya Ferencz, Putz József, Ciuciu Gheorghe és még sokan mások. Sajnos az üzemvitel nagyon sok gonddal járt. A Sebes-Körös változó hozama, a nyitott felvízcsatorna, amely a hideg téli hónapokban befagyott vagy a kásás-jeges víz, ami teljesen eltorlaszolta a bevezető rácsokat, mind-mind nehezítették az üzemeltetést. A turbinák lapátjaival is sok gond volt, mert jelentős kavitációs jelenség koptatta őket. A generátorok tekercseit is többször érte túlfeszültséghullám, emiatt újra kellett tekercselni azokat. A beruházás így is sokkal hamarabb megtérült, mint ahogy azt tervezték. Az üzembe helyezéstől napjainkig az éves átlag működési idő 6000–6500 óra, míg az átlagos évi megtermelt villamos energia 13 GWh volt. Az alvízcsatornán egy négy méter természetes szintkülönbségű esés van, amelyet 1982-ben hasznosítottak. Itt épült fel az Esküllő II törpevízerőmű, amelynek beszerelt teljesítménye 1 MW. 

A jelen 

Az erőműrendszer napjainkban is üzemel. 2010-ben egy alapos vizsgálaton ment keresztül, amely megállapította, hogy a létesítmény megöregedett. A berendezések fizikailag és erkölcsileg is kopottak. Működésük már nem felel meg a kor gazdasági és műszaki követelményeinek. Egy tanulmány is készült, amely többek között javasolja a felvízcsatorna teljes felújítását, a turbinák cseréjét, valamint új, 0,4 kV kapocsfeszültségű, 855 kW teljesítményű generátorok telepítését. A teljes felújítás nyomán az erőmű gazdaságosan működne, és élettartama is legalább 25 évvel megnőne. Időközben a volt tulajdonos, a Hidroelectrica Rt. pénzügyi gondjai miatt eladta az erőművet egy olasz cégnek, amely Olaszország északi részén több modern, gazdaságosan üzemelő, távvezérelt és távfelügyelt vízerőművel rendelkezik. Az új tulajdonos kifejezte szándékát, hogy végrehajtja a felújítást, és így megfelelő haszonra számít. Annak dacára, hogy az Esküllői Vízerőmű ma már csak egy törpevízerőműnek számít, megszületése egy eltökélt akaratnak köszönhető, ezért fejet kell hajtani a 70 évvel ezelőtti szakemberek munkája előtt.