Anyaság káosz idején: a Kaukázusi krétakör a MAFESZT-en

Pap István

Bertolt Brecht reneszánszát éli, a 20. század egyik legjelentősebb drámaírójának műveit manapság folyamatosan játsszák a világ színpadain, mert problémafelvetései, témaválasztásai, erkölcsi példázatai megkerülhetetlennek tűnnek a 21. század egyre zavarosabb világában. Ilyen darab a Kaukázusi krétakör is, mely az anyai szeretet bibliai példázatát eleveníti fel és helyezi át grúz környezetbe; ezt az irodalmi alkotást állította színpadra a temesvári Csiky Gergely Színház Harsányi Zsolt rendezésében, és hozta el Nagyváradra a MAFESZT-re.

Nem új újítás

A jól ismert darabok színre vitele mindig nagy kihívást jelent a rendezők számára, mert valami újat kell alkossanak egy olyan műből, amelyet már annyian annyiféleképpen feldolgoztak. A temesváriak előadásában ez az újítási szándék tetten érhető volt már a játéktér elrendezésében is. Annak ellenére, hogy a nézőtéren, illetve a páholyokban lett volna még hely, mintegy kéttucatnyi nézőt mégis a színpadra vitt pótszékeken helyeztek el, hogy megteremtsék vagy megtartsák az előadás kamaradarab-jellegét. A térelrendezés miatt, egy ajtót leszámítva, gyakorlatilag nem voltak díszletek a játéktéren és a kellékek tekintetében is a minimalista felfogás uralkodott. Az eredeti műben a történetet mesélő és értelmező Énekesből rockzenekart csináltak, a hangszereket – dob, gitár, basszusgitár – a színpad szélén egy kisebb emelvényen helyezték el: a színészek itt adták át egymásnak a hangszereket és játszották, dalolták az Énekes szövegeire írt, jobbára rockos stílusú dalokat. Ez a megoldás meghatározta az egész előadás alaphangulatát és jellegét. Sajnos ezzel nem sikerült semmilyen pluszt hozzáadni a példázathoz, nem lett érthetőbb, hatásosabb, provokatívabb a mű. Legalábbis én így éreztem ezen az előadáson, mert sem a dalok megszólaltatása, sem a hangzás nem volt lehengerlő, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a színpadi élő zene ne váljon üresjárattá. A főként fiatalokból álló színészgárda szerencsére kárpótolt azért, amit a zene nem tudott megadni: a korukból fakadó lendülettel vetették bele magukat szerepeikbe, ugyanakkor jól együttműködő csapat benyomását keltették, akik uralják a színpadot. Az előadóművészek – Adorjáni Nagy Zoltán, Czüvek Loránd, Farkas Eszter, Hegyi Kincső, Jancsó Előd, Karsai Dóra, Lajter Márkó Ernesztó, Lőrincz Rita, Vajda Boróka – több szereplőt is eljátszottak, és ugyanolyan intenzitással aknázták ki a drámai helyzetek tragikumát, mint a figurákban rejlő humorpotenciált.

Az anyaság problematikája

A Kaukázusi krétakör többrétegű alkotás, melyben Brecht a hatalom természetét vizsgálja, illetve a hatalomnak kiszolgáltatott kisember szenvedéseit jeleníti meg. A történet középpontjában azonban az anyaság problematikája áll, és Brecht álláspontja világos: az anya cselekedeteit a szeretet törvényei irányítják a legnagyobb megpróbáltatások, a társadalmi, közéleti káosz idején is, melynek példázatos kifejezése a krétakörpróba. A kör közepébe helyezett gyereket a magukat az anyjuknak valló nők ráncigálják, és a szabályok szerint azé lesz, akinek sikerül magához rántania őt. Acdak bíró (Adorjáni Nagy Zoltán) végül a gyermeket nem a vér szerinti anyának, a lázadás során meggyilkolt kormányzó feleségének, hanem az azt megmentő és nevelő Grusénak (Karsai Dóra) ítéli oda. A szolgálólány ugyanis inkább elengedi a gyereket, hiszen anyai ösztönei nem viszik rá, hogy szenvedést okozzon neki, míg a másik nő a kormányzó vagyonára ácsingózva akarja visszaszerezni a gyermeket, akit a zűrzavaros időkben magára hagyott. Fontos szerepet játszik az előadásban Acdak bíró, aki Brecht színművében egy Robin Hood-szerű figura, és mindig a szegények javára dönt a gazdagok ellenében. A temesváriak előadásában sokkal ambivalensebb ez a velejéig korrupt és züllött alak, aki a darab végén Gruse tisztasága, saját igazába vetett töretlen és bátor hite hatására mintegy megvilágosodik, és ráébred arra, hogy mi az igazságos döntés a gyermek ügyében. Így születik meg a Brecht darabjaiban szokatlan heppiend, ami reményt keltő biztatás arra, hogy a zűrzavar, az elnyomás után lehetséges emberhez méltó életet és közösséget teremteni, ha azoké lesz, ami van, „akik jól bánnak vele, vagyis a gyermek az anyaszereteté, hogy gyarapodjon, A kocsi a jó vezetőké, hogy jól vezessék, És a völgy a megöntözőié, hogy gyümölcsöt teremjen.”