Gyertyákat áldottak a nagyváradi székesegyház előtt

Ciucur Losonczi  Antonius

A gyertyák megáldása után Böcskei László megyés püspök vezetésével a Világ világosságát, Krisztust jelképező égő gyertyákkal vonultak be a római katolikus hívek a nagyváradi székesegyházba.

Elmélkedésében a főpásztor arra hívta fel a figyelmet: több olyan egyházi alkalom van, mely egyrészt kifejezi Isten közeledését az ember felé, másfelől pedig az ember találkozását az Istennel. A liturgia évszázadok alatt kialakult gazdagsága és szépsége továbbadja ennek a titoknak a mélységét és üzenetét a mai kor embere számára is. Ilyen értelemben két kiemelkedő ünnepkört ismerünk, melyek vonatkozási pontok lehetnek. Az egyik karácsony éjszakája, amikor a közénk érkező Messiás a betlehemi barlangistállóban mutatkozik meg egyszerű gyermekként, de isteni fényességgel körülvéve. A másik pedig, mely kiemel bennünket a megszokottságból és a sötétségből, az a húsvét vigíliája, amikor a világosság magától az Isten fiától ered, aki győzedelemeskedett a halál felett és meghozta számunkra az új élet reményét. “A mai nap ünneplési formájában nagyon közel áll az említett fő eseményekhez, amelyek megalapozzák, és egyben élővé és termékennyé teszik a mi hitünket. Urunk bemutatásának ünnepe a hitvallásról és ennek gyümölcseiről szól. Arra tanít bennünket, hogy a megélt öröm forrását lássuk és fogadjuk a vele való találkozás élményében”, hangsúlyozta Böcskei László.

Arra is kitért a megyés püspök, hogy az elhangzott evangéliumi szakasz Jézus gyermekkorának fontos eseményéről számolt be. Mert a fiúgyermek bemutatása a jeruzsálemi templomban és a tisztulási áldozat bemutatása az édesanya részéről az akkori törvényes előírások betartásával történt. Mária és József hűségesen eleget tettek a mózesi törvénynek. Az ő cselekedetük által tovább folytatódott Isten tervének megvalósulása és kibontakozása, hiszen az agg Simeon felismerte Isten küldöttjét, és egyben megvallotta annak érkezését akiről később Keresztelő János fog beszélni. Anna próféta asszony pedig a reménységben kitartó, Isten terveire támaszkodó sokasság előfutára, akit élő hite elvezette végső céljához és a szabaduláshoz. “Igy szemlélve a jeruzsálemi templomban történteket, Isten és az ember közötti találkozás hangulata egészen magával ragad bennünket. Olyan találkozás ez, mely kiteljesít és egyúttal elindít valamit az ember életében. Simeon és Anna példája a hit józanságára, az Isten és ember közti bizalmi kapcsolatra emlékeztet, amely tartalmassá teszi a jelent, és a jövőbe mutat”, magyarázta Böcskei László.

A Jézussal való találkozás ugyanakkor egy csodálatos hitvallásra késztette Simeont. Nem tudhatjuk, hogy mennyi vívódást okozhatott számára az ígéret, melyet a Lélek sugallt, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Úr fölkentjét. A jeruzsálemi templomban történtek azonban elárulják, hogy nagyon foglalkoztatta őt ez az ígéret, mert nem egy elfáradt, elkedvetlenedett, elkeseredett, divatos szóval élve kiégett emberként látjuk őt, hanem olyannak, akit eltöltött a Szentlélek, reményt és örömöt okozva neki. A hitének próbája pedig megadta neki azt a pillanatot, hogy  megismerje a Megváltót és megmutassa a világnak. “Amikor Simeonnak ezt az örömét szemléljük, akkor hitünk következményeire gondolhatunk a mi életünkben is. Ott van-e ez a belső tűz, ami aztán külsőleg is megnyilvánul?”, fejtette ki a szónok.

Az ünnepi szentmisén közreműködött a dr. Kristófi János Zsigmond orgonista-karnagy által vezényelt Szent László Ének- és Zenekar.