„Ez volt Bihar vármegye és Nagyvárad békés forradalma”

A cikket szerkesztette: Ciucur Losonczi Antonius

A pesti események Várad lakosságát is lázba hozták. Sántha György alispán négy nappal a forradalom kitörését követően, 1848. március 20-ra hívta össze a vármegyei közgyűlést, abba az épületbe, ahol jelenleg is a Prefektúra és a Bihar Megyei Tanács működik – írja Tőtős Áron történész, a Collegium Varadinum szakkollégium vezetője az erdelyikronika.net oldalon, Nagyvárad békés forradalma címmel közzétett cikkben.

A visszatekintésből a továbbiakban megtudhatjuk: döntés született a nemzeti polgárőrség felállításáról, de abban is megállapodtak, hogy Beöthy Ödönt bízzák meg a Bihar vármegyei rendek országgyűlési képviseletével. A forradalmi hangulat külsőségekben is megnyilvánult: a vármegyeháza mellett a magánépületekre is kitűzték a nemzeti színű lobogót. Este kivilágították a várost, és a több ezer főre duzzadt tömeg fáklyákkal vonult a főtérre, ahol ünnepséget tartottak. Március 27-én újjáalakult Bihar vármegye közgyűlésének állandó bizottsága, amelynek tagjai voltak a forradalom fontosabb helyi szereplői: Hodossy Miklós, Lukács György és Szacsvay Imre. „Ez volt Bihar vármegye és Nagyvárad békés forradalma” – fogalmazott 1848. március 29-én a Pesti Hírlap tudósítója.

Az önálló magyar haderő megszervezése Várad és Bihar vármegye lakosságát is érintette. A zsidóság tagjai közül is sokan álltak honvédnek, több mint 150 zsidó származású váradi tiszt vállalt szerepet a szabadságharcban. A legismertebbek közzé tartoztak Frank József honvéd őrnagy és Grósz Lajos (Grósz Frigyes elismert szemorvos fia), aki századosi rangig jutott. Bona Gábor kutatásaiból azt is tudjuk, hogy több mint 800 váradi születésű, vagy a városhoz valamilyen formában kötődő tiszt vett részt a harci cselekményekben. A településnek ugyanakkor nemcsak az élelmezésben, ellátásban, de a hadászatban is kiemelt szerepe volt. Az itteni fegyvergyárból látták el a harcoló alakulatokat, és biztosították a honvédek élelmezését, valamint ruházkodását is.

Civilek a szabadságharcban

Bár Váradot elkerülte a front és véres etnikai konfliktus színtere sem volt, a civil lakosság azért kivette a részét a szabadságharcból. A polgárok nemcsak beszállásolták, hanem élelmiszerrel látták el a katonákat, takarmánnyal az állatokat. Az iskolákban, rendházakban és középületekben kórházakat alakítottak ki. Mindennapossá vált a katonai jelenlét a városban. A rendkívüli helyzetre való tekintettel – az általános iskolai oktatás kivételével – mind a gimnáziumokban, mind a Jogakadémián szünetelt az oktatás. A diákok közül is sokan vonultak be katonának. A Fekete Sas fogadó dísztermében, ahol korábban színházi előadásokat tartottak, a szabadságharc idején kötszert gyártottak. A református egyház felajánlása révén a harangokból ágyúk készültek, míg a katolikus klérus adománya révén egyházi birtokon épülhetett meg az ágyúöntő műhely. Szőllős községbe puskapor-, Szentmártonba ágyúöntő gyárat telepítettek. Lukács Sándor vezetése mellett Váradra került az Országos Ruhászati Bizottmány, akárcsak a tisztiképző iskola. Élelmezési raktárat és tábori sütödét is létesítettek. A ruhászati üzem a görögkatolikus szeminárium épületében, a Zöldfához és a Fekete Sashoz címzett fogadókban kapott helyett. A termelésben jelentős szerep jutott a kisiparosoknak.

Bihar vármegye és Várad 7960 újonc honvéddel járult hozzá a szabadságharchoz. Egyes történészek számításai szerint, ha ehhez hozzávesszük az idegenbe került bihariakat is, akkor ez a szám eléri a 12 ezer főt is. „Akárhogy is nézzük, a vármegye erőn felül teljesített ezen a téren” – fogalmaz cikkében Tőtős Áron.

A szabadságharc leverését követően a megtorlás sem maradt el. Váradon rendkívüli hadbíróságot állítottak fel, ahol nyolc halálos ítéletet hoztak, míg hatvan főt várfogsággal büntettek a forradalomban és szabadságharcban vállalt szerepéért. Többen elmenekültek, néhány váradi pedig Kossuth Lajossal tartott, köztük Beöthy Ödön országgyűlési követ is. „Rajtuk kívül sokan voltak még azok a »hétköznapi polgárok«, lányok és asszonyok, idősek és fiatalok, akiket nem őrzött meg méltóképpen a közemlékezet, de olyan személyek is, akik életének egy-egy fontos epizódja Váradhoz és Bihar vármegyéhez, illetve az 1848–1849- es forradalom és szabadságharc eseményeihez köthető. Ők is Várad és Bihar megye hősei, akik nehéz időkben példát mutattak emberségből, összetartozásból és közösségi kiállásból” – zárja sorait Tőtős Áron.