Várad, a „magyar Birmingham”

Pap István

Válságosra fordult a magyar forradalom ügye 1848 nyarán, a Batthyány-kormány lemondott. Az irányítást az Országos Honvédelmi Bizottmány vette át Kossuth Lajos vezetésével, aki elkezdte megszervezni a hadiipart és a hadsereget. 1848 végére már állt a fegyvergyár Pesten, de a hadi helyzet kedvezőtlenül alakult, és feltevődött a kérdés, hogy hova meneküljön a kormány és a fontos főintézmények, köztük a fegyvergyár is.

Dr. habil Fleisz János nagyváradi történész szerkesztőségünknek felidézte, hogy Kossuth Lajos eredetileg mindent Debrecenbe akart költöztetni, de ez végül nem bizonyult kivitelezhetőnek, ezért a Magyar Országos Fegyvergyárat Nagyváradra helyezték. Várad mellett szólt az általános hadi helyzet, valamint a város jó stratégiai fekvése is. Körülbelül egyforma távol volt az arcvonalaktól, és így innen ugyanolyan gyorsan lehetett hadianyagot küldeni akár Erdélybe, akár a közép- és a felső-tiszai hadtesteknek. Ráadásul a város támadás esetén is védve volt, mert a vár régi sáncai még megvoltak, és a várost is földsáncokkal vették körül. A gyárat kalandos körülmények között, januárban kellett áthelyezni, ami azért is bizonyult nehéznek, mert csak Szolnokig volt még vasútjárat, onnan szekerekkel kellett megoldani a szállítást.

Az átköltöztetett gyár vezetői közül elsőnek Lahner György érkezett Váradra 1849. január 11-én. Elsősorban arról kellett gondoskodni, hogy hol helyezzék el a fegyvergyár személyzetét. Lakást kellett kiutalni Rombauer Tivadar gyárigazgatónak, négy tüzértisztnek, két gépésznek, egy pénztárnoknak, egy ellenőrnek, egy építésznek, nyolc irodai dolgozónak és nem utolsósorban 840 gyári munkásnak. Amíg a várbeli beszállásolás nem rendeződött, a gyári munkásokat a városban kellett elhelyezni. 

Amikor Lahner Váradra érkezett, a várat nem találta üresen: katonakórház, élelmiszerraktár, katonai fogház is működött benne, először tehát mindent és mindenkit ki kellett telepíteni onnan. Az épületeket át kellett alakítani a termeléshez; 43 szobát rendeztek be műhelynek és raktárnak, amelyekben 124 nagy asztalpadot és 25 tűzhelyet állítottak fel. A kovács-, puskaműves, reszelőműhely részére a városban kellett helyiségeket bérelni és berendezni.

A fegyvergyár 1849. január 26-tól május 26-ig működött a váradi várban. A puskaporgyár a vár föld alatti helyiségeiben rendezkedett be, és szintén a várban volt az éleslőszergyár. A várban szállt meg 600 honvéd, akik a tölténygyárban dolgoztak. Rajtuk kívül polgári munkások és hadifoglyok is dolgoztak a gyárban.

Fleisz János egy korábbi írásában felvázolta hogy Ulrich tüzérőrnagy megérkezése után néhány nappal, a Pecén fölállított lőporgyárban már ezer ember dolgozott hatórás váltásokban. Ágyúlőszeren kívül naponta mintegy 250 ezer gyalogsági töltényt készítettek. A gyutacsgyárat a vár kazamatáiban helyezték el. A gyutacsokat azokkal a gépekkel készítették, amelyeket Sztankó Samu főhadnagy hozott Belgiumból még 1848 nyarán. A fegyverzet és lőszer előállítása mellett megindult Nagyváradon a ruházati és fölszerelési cikkek gyártása is. A várban működő fegyvergyárban lőfegyvereket, szuronyokat, kardokat, gyutacsokat készítettek. Mindezek mellett a Körös-parti városban élelmezési raktárakat, tábori pékséget, állandó kórházakat, tüzér-számvevőségi irodát állítottak fel. Nagyvárad tehát az önvédelmi háború egyik legsikeresebb időszakában biztosította szinte kizárólagosan az ellátást. 

A fegyvergyár vezetője, Lahner György rendkívül jó szervező volt. Vértanúságot is ezért szenvedett, mert ő ugyan nem harcolt, de mivel vezette a fegyvergyárat, úgy ítélték meg, hogy ez olyan, mintha harcolt volna, ezért őt is kivégezték Aradon.

Amikor 1849 májusában sikerült Budát visszafoglalni, a kormány úgy döntött, hogy visszaköltözik Pestre és Budára. Ekkor a fegyvergyárnak a nagy részét is leszerelték és visszavitték Pestre, de ott már sohasem működött úgy, mint azelőtt. Azok az egységek, amelyek Váradon maradtak, augusztusig még működtek hellyel-közzel. Majd amikor a debreceni csatát elvesztő Nagysándor József visszavonult, és utána Görgey is átvonult Váradon, teljesen leszerelték a létesítményt. A várat átalakították, és ma már gyakorlatilag lehetetlen rekonstruálni, hogy mi hol működött – mondta Fleisz János, aki egy korábbi munkájában így összegezte Várad jelentőségét a magyar forradalomban és szabadságharcban: „1849 januárjában hősies kitartás eredményeként néhány hét alatt – szinte a semmiből – létrejött egy erős hadiipari központ. Várad teljesen ipari jelleget kapott és nem véletlenül nevezte Kossuth »a magyar Birminghamnek«. E nélkül pedig nem kerülhetett volna sor arra a fényes győzelemsorozatra, amely a történelemben tavaszi hadjárat néven vált ismertté.”