Történelmünk legkiemelkedőbb napja március 15.

Pap István

Megnehezítette a március 15-iki ünneplést Nagyváradon a rossz, esős idő, de a legkitartóbbak kimentek délután három órára az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által meghirdetetett toborzóra a Szent László térre, ahol a hegyközcsatári Királykút gyerek néptánccsoport és citerazenekar, valamint a berettyóújfalui Bajnóca néptánccsoport lépett fel rövidített műsorral.

Ezt követően az ünneplők átvonultak a Szent László hídon az Ezredévi emléktérre Szacsvay Imre szobrához. Itt dr. Simon István Előd, a kolozsvári magyar konzulátus konzulja olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a kárpát-medencei magyarsághoz intézett üzenetét, majd ünnepi beszédet mondott Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 

„Ennek a jeles napnak a káprázata azóta is lenyűgöz bennünket, és ünneplőbe öltözteti a nemzetet, fogva tartja a lelkünket. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egész történelmünknek a legkiemelkedőbb napja ez” – fogalmazott a szónok. Megidézte Petőfi Sándor és Jókai Mór alakját is, és visszatekintett a forradalom történelmi napjaira, amikor Európa szabadságra vágyó népei felkeltek elnyomóik ellen. Majd kiemelte: „De a Habsburg birodalom is ismeri a divide et impera jól bevált módszerét, és egymásnak ugrasztja szabadságra vágyó népeit. Kossuth és Bălcescu megkésnek, de amúgy sem lehetnek képesek eséllyel szembeszállni a bécsi kamarilla ármányával és Avram Iancu gyilkos nacionalizmusával. A mostani nagyhatalmak geopolitikai ignoranciájával, Bukarest és a többi államnacionalizmus megosztó politikájával mi magyarok is kevéssé tudunk eredményesen szembeszállni. A nemzeti, ezek között a magyar kártya mindmáig alkalmas eszköz népünk szabadságának további csorbítására. Mi, erdélyi magyarok tapasztalatból igazán jól ismerjük a bukaresti kamarilla, a román mélyállam boszorkánykonyhájának működési mechanizmusát, s tudatában vagyunk annak, hogy amíg Marosvásárhely fekete márciusának ügyét nem rendezik, addig Temesvár román–magyar szolidaritása is meddő történelmi emlék marad.”

Végezetül kiemelte, hogy március 15-ike számunkra örömünnep, és ennek tanulságaival kell tartalmassá tenni megemlékezéseinket. „1848. március 15-én amit akart a magyar nemzet, az szinte karikacsapásra, vérontás nélkül megvalósult. Az utolsó rendi országgyűlés áprilisi törvényeit az uralkodó V. Ferdinánd király szentesítette” – fogalmazott Tőkés László, majd megjegyezte: „Az egykori magyar haza alkotmányos önkormányzatának analógiájára az erdélyi magyarság sem mondhat le önrendelkezési jogáról, melynek törvény általi biztosítását a Gyulafehérvári Határozat értelmében joggal várja el a román államtól”. 

Az ünnepség végén koszorúzás következett: koszorút helyezett el Szacsvay Imre szobránál dr. Simon István Előd konzul, Tőkés László, az EMNT elnöke, továbbá az EMNT és az EMSZ képviselői. Az RMDSZ koszorúját Meleg Vilmos, a szervezet megyei választmányának elnöke helyezte el, a Partiumi Keresztény Egyetem nevében Sós Dávid, a PKE hallgatói önkormányzatának elnöke, a Szigligeti Színház nevében Kovács Enikő színművész koszorúzott. Végül a megemlékező váradiak helyezték el a kegyelet virágait a szobor talapzatánál. Az eseményen közreműködött Kovács Enikő egy Reményik Sándor-verssel és a Váradi Dalnokok Márkus Zoltán karnagy vezetésével. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.