Ökumenikus igeliturgiával is megünnepelték március 15-ét

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünneplőket Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános üdvözölte. A diákok fellépése után Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök arra hívta fel a figyelmet: minden, ami hozzátartozik magyar nemzetünk identitásához, Isten ajándéka. Az ő szeretetéből fakadóan tudunk ünnepelni, és megtapasztalni azt is, mit jelent az áldozatvállalás. Akkor ünnepelünk tehát helyesen és méltó módon, ha mindenkori főhajtásaink alkalmával is elénekeljük a 90. zsoltárt – fogalmazott az egyházfő, majd arra kérte az egybegyűlteket, hogy mondják el közösen Mózesnek, Isten emberének az imádságát.

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor azt emelte ki, mennyire fontos a hagyományaink gyakorlása és átadása az utánunk következő generációknak. Ezután bejelentette: egy örömhírt jött megosztani, éspedig azt, hogy egy olyan könyv van a kezében, melyről bizonyára kevesen hallottak, holott szerinte minden magyar embernek el kellene olvasnia. Ez a kiadvány ugyanis az anyanyelvünkről szól, de érdekessége, hogy tavaly augusztusig nem volt magyarra lefordítva, és soha senki sem látta magyarul megjelenni. Anton Carl Fischer német ókortörténész és tudós írta és adta ki 1917-ben Berlinben, a címe pedig: Szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből, és a tiszteletes szerint bizonyítja a szkíta és a magyar nyelv azonosságát.

Az alázat nem szolgalelkűség

Kardos József unitárius lelkész Mikeás próféta könyve 6. részének 8. versét idézte. Hangsúlyozta, március 15-én minden évben két eszményt ünnepelünk: a szabadságot és az igazságosságot. Ez azonban közös felelősség is, és azt is üzeni számunkra, hogy legyünk irgalmasok és szeressük egymást, mert az alázat nem szolgalelkűség, hanem Isten ajándéka.

Pék Sándor székesegyházi esperes-plébános felidézte, hogy 2025 a római katolikus egyházban jubileumi szentév A remény zarándokai mottóval, egy nappal korábban pedig az általa vezetett egyházközség zarándoklatot szervezett Mátraverebély-Szentkútra. A hagyomány szerint azon a helyen menekülés közben Szent László király egy szakadékhoz ért, de ő nem ijedt meg, hanem a lovával átugratott rajta, és ekkor fakadt ott az első forrás. „Hasonlóságot fedezhetünk fel a március tizenötödikei eseményekben. A továbbjutásért hittel és reménnyel való cselekvés párhuzamát, illetve az élet vizének fakasztását” – fogalmazott a tisztelendő.