Folyamatos a küzdelem a bajba jutott állatok megmentéséért

Pikó Stefánia

Két éve immár annak, hogy a nagyszalontai Ráksi Mária özveggyé vált, és egyedül kell megbirkózzon az állatmenhely működtetésével. Mint beszélgetésünk során kiderült, jelen pillanatban csak mintegy két hétre „látnak előre”, a korábbi évekhez képest jóval kevesebb adományt sikerült szerezni a négylábúak számára. Ahogyan a menhely vezetője elmondta, eddig a felajánló cégek adójának 20 százalékával volt egy stabil keretük, amit a sürgősségi esetek kapcsán szerzett egyéni adományok éppen megfelelően kiegészítettek, idén azonban már most nagyon rosszul állnak. 
Az elmúlt év végén megkapott százalékokból kifizették az addig felgyűlt adósságokat – a menhely főként az állatorvosoknak tartozott, akik gyakran megengedik a későbbi törlesztést, illetve néha ingyenesen is elvállalnak egykét beavatkozást. Ráksi Mária elmondta: minden adomány számít, de az tény, hogy a menhelynek nagy kiadásai vannak. Jelenleg 500 állatot (mintegy 470 kutyát, 30 macskát, egy lovat és egy szamarat) gondoznak, ezek között meglehetősen soknak vannak egészségügyi problémái, illetve gyakran kell kölyökkutyákat neveljenek, ami szintén nagy kiadást jelent. Nagy segítségére van az alapítványnak Molnár Dóra, egy nagyváradi állatvédő aktivista, aki igyekszik minél több mindenkit elérni a közösségi médián keresztül, aki valamilyen formában támogatni tudná Ráksi Mária munkáját. Az ő segítsége mellett két alkalmazottja is van a menhelynek, akik a kutyák gondozásában segítenek, hiszen Mária képtelen lenne erre egyedül. Az állatorvosi kezelések, a kölykök etetése – amihez speciális tejporra van szükség –, az alkalmazottak bérezése, a menhely karbantartásához szükséges munkálatok és önmagában az 500 állat etetése egy napra vonatkozóan is több mint 2000 lejes összegre becsülhető. 

Riasztó esetek, riasztó gyakorisággal 
Ráksi Mária és Molnár Dóra több sokkoló esetről is beszámolt szerkesztőségünknek, amelyek riasztó gyakorisággal követték egymást az elmúlt pár hétben. Az év azzal indult, hogy körülbelül egy hónapon keresztül próbáltak befogni egy fiatal, alig egyéves kutyát, amelyiknek egy drótszállal tekerték körbe a száját. A kutya egy hónapon keresztül járta a város utcáit, volt, hogy napokig nem látták, végül Máriának egy csapdával sikerült elfognia. Szintén az idén volt az, hogy egy Nagyszalonta melletti mezőn lelőtt kutyákat találtak. Hiába értesítették az állatvédelmi rendőrséget, nem derült fény a tettesek kilétére, pedig minden bizonnyal nincs a környéken olyan sok mindenkinek fegyvertartási, illetve vadászengedélye – vélekedtek az állatvédők. A legutóbbi eset pedig egyenesen elborzasztó: az állatorvos megállapítása szerint egy nőstény agár mintegy két hétig feküdt mozgásképtelenül egy réten, egy szemétkupac mellett hagyva. A kutyának kegyetlenül megcsonkították az egyik lábát, és szinte egészen biztos, hogy emberi kéz által sérült, mivel nincs ahogy baleset okozzon ilyesmit. Annak ellenére, hogy a kutya hetekig feküdt tehetetlenül az esőben, szélben, megcsonkított lábbal és további nyílt sebekkel, amikor Mária érte ment és közeledett felé, csóválni kezdte a farkát, ellenkezés, agresszív megnyilvánulás nélkül viszonyulva megmentőjéhez. 
A zacskókban kitett, s ezáltal pusztulásra ítélt újszülött kölyökkutyák már-már „klasszikus” esetek, az állatvédők rendszeresen szembesülnek ezzel. „Jó esetben” legalább annyit megtesznek az illető személyek, hogy az állatmenhely kapujában hagyják a kölyköket, amelyeket aztán három óránként kell etetni speciális tejporral – csak ez tartalmazza ugyanis azokat a tápanyagokat, amikre szükségük van, különben nem élik túl ezt a kritikus időszakot. Ebből a tejporból egy két kilogrammos doboz körülbelül 300 lejbe kerül, tíz-húsz kölyök esetében pedig ez hamar elfogy. A kölykök és a sérült állatok mellett a menhelyen ugyanakkor több olyan kutyát is gondoznak, amelyeknek hiányzik egy végtagjuk, megvakultak, vagy már nagyon idősek, ezáltal pedig állandó figyelmet igényelnek. 

A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a Nagyszalontai Polgármesteri Hivatal egyébként rendszeresen támogatja az állatvédelmi kezdeményezéseket. Az utóbbi években például mindig volt lehetőség ingyenes ivartalanításra, a helybeliek azonban olyannyira nem érdeklődtek a lehetőség iránt, hogy idén már el sem indították ezt a programot. Molnár Dóra visszaemlékezett arra is, hogy évekkel ezelőtt az SOS Dogs munkatársaival személyesen bekopogtattak a lakosokhoz, felajánlva, hogy elviszik, ivartalanítják, és haza is szállítják az állatokat, a legtöbben azonban még így sem voltak hajlandók erre. Ez a hozzáállás láthatóan mind a mai napig nem változott. Sőt, ha nem lenne elég az, hogy sokan nem veszik figyelembe a felelős állattartás alapszabályait, a fentebb leírt esetek is mutatják, hogy a végletekig fajulhat az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód.