Grafika- és metszetkiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeumban

Ciucur Losonczi Antonius

Lehetetlen időpontban – egy átlagos munkanapon délután két órakor – nyílt grafika- és metszetkiállítás a Körösvidéki Múzeumban Román grafikaművészet a kommunista ideológia szolgálatában a 20. század második felében címmel. Valószínűleg ennek is betudhatóan szinte kizárólag az intézmény munkatársai voltak jelen a vernisszázson, holott értékes és érdekes alkotások is megtekinthetők, köztük Gy. Szabó Béla egyik korai, 1947-ben készített metszete. Az április 30-ig látogatható időszakos tárlat célja bemutatni azt, hogy az elmúlt rendszer miként használta a vizuális művészeteket a propaganda terjesztésére.

A megjelenteket dr. Gabriel Moisa múzeumigazgató és Cornel Abrudan, a szépművészeti részleg vezetője köszöntötték. Majd dr. Augustin Țărău történész, a kiállítás kurátora idézte fel azokat az időket, amikor az  ország szovjetizálására irányuló program megvalósítása során a bukaresti kommunista rezsim úgy döntött, hogy a kulturális ágazatot  is bevonja a totalitárius ideológia propagandamunkájába, támogatva és anyagi ösztönzőkkel ellátva „a toll, a ceruza és a véső számos szolgáját”: költőket, regényírókat, novellistákat, írókat, festőket, grafikusokat és szobrászokat, akik akarva vagy akaratlanul a bolsevikok rendelkezésére bocsátották istenadta tehetségüket.

Szocialista realizmus

A kormánypárt politikai döntése hamarosan egy olyan dekrétum formájában öltött testet, amelynek célja az volt, hogy törvényhozói hatáskörrel ruházza fel a pártot. Így a Román Munkáspárt Központi Bizottságának 1948. decemberi plenáris ülésén a tudományos, irodalmi és művészeti tevékenységről tettek megállapításokat, majd felvázolták a főbb cselekvési és jutalmazási irányvonalakat azok számára, akik a  propagandát fogják szolgálni. Nem kevesen voltak,  akik jelentkeztek, hiszen a mindennapi megélhetés mindenki számára különösen nehéz volt, ráadásul a kényszerítő intézkedések is arányosak voltak, magyarázta a muzeológus.

Ha az 1948–1953-as években a „kulturális sztálinizmus” támogatói a régi román intézmények és hagyományok erőszakos lebontását vállalták, akkor azok, akik a Sztálin halála után kezdődő ideológiai olvadás után a helyükbe léptek, nem tettek mást, mint hogy folytatták munkájukat egy kicsit puhább hangnemben. A művészetben tünetértékűvé vált, hogy a kommunisták a szocialista realizmust választották az avantgárd rovására, ahonnan elindultak. Az érzelmekre apelláló szocialista realizmus hatása sokkal nagyobb volt, mint az avantgárd spiritualizált és elitista művészetének visszhangja. A kedvenc témák továbbra is az 1945-ös agrárreform eposzához, a nagy nemzeti építkezések hősi tapasztalataihoz és a mezőgazdaság kollektivizálásához kapcsolódtak, magyarázta Augustin Țărău.