Kerékpárral a Nagyvárad melletti fürdőkbe

Nagy József Barna

Induljunk el Váradcsehi irányába Nagyváradról, a gyorsforgalmi út feletti hidak egyikén. Ha balra tartunk, akkor hamar megtaláljuk a Csehibe kivezető bicikliutat is. Eltekerünk a falu központjáig, majd balra fordulunk a templom felé. Itt is megyünk pár száz métert, majd szinte észrevétlenül Váradszentmártonba érünk, hiszen a két település teljesen összenőtt. 
Tekerjünk el a település központjába, hogy megnézhessük a katolikus templom mellett azt a kastélyt, amit a premontrei rend építtetett, és 1784 körül lett kész (ekkor kezdték építeni a mellette lévő templomot is, de azt csak 1834-ben adták át). Sajnos a premontrei rend a mai napig nem kapta vissza a kastélyt. A rendnek nemcsak ez a kastélya, hanem óriási birtokai, több épülete is volt a környéken, köztük Félixfürdőn is, de szinte semmit nem szolgáltatott vissza belőle a román állam. 
Az erdőben minden út, ösvény csak azt várja, hogy végigbringázzunk rajta. Sok út van az erdőben, ami remekül biciklizhető, sőt, két kiépített (kerékpáros fiatalok által rögtönzött) pálya is van, ahol jókat lehet ugratni a bringákkal. Ezt követően ereszkedjünk le a fürdőbe. De mielőtt elindulunk, gondoljunk arra, hogy Félixfürdő a sertéseknek köszönheti létét. A hagyomány szerint a Helcher Félix névre hallgató premontrei kanonok, aki az itt húzódó premontrei birtokok adminisztrátora volt, észrevette, hogy a kondás a legnagyobb télben is az erdő alatt, a nádasban őrizte a disznókat, melyek a jó meleg vízben dagonyáztak. Félix adminisztrátor úr rögtön átlátta a 22°C-fok körüli víz hasznát, kitisztíttatta a forrást, és kiépíttette az első fürdőt. Történt ez valamikor 1711 és 1721 között. 
1834-ben kisebb földrengés volt a környéken, ennek hatására jól felmelegedett a víz, már 40°C körüli volt a hőmérséklete. No, de még ezt is fokozták 1885-ben, amikor Kukoly Bálint adminisztrátor idejében nekiláttak egy kutat fúrni – ebből már közel 50°Cos víz tört elő olyan bőséggel, hogy a korabeli Európában ez a gyógyvízforrás lett a legnagyobb. Mivel nagyon kevesen szeretnek 50°C-os vízben fürödni, ezért már hűteni kellett, hideg vizet vezetve ide. 
A fürdő elhanyagolt közepén meg is találjuk a Bálint-forrást, majd tíz méterre, keleti irányba, a romos Félix-medret is. 1982-ben ásták ki a romok alól az egykori medret, medencét. Ez a meder itt a legrégebbi, már Petőfi Sándor korában is itt fürödhettek eleink. 

Az óriási platánfák alatt – ha már emlegettük – meg is találjuk Petőfi szobrát. Mindjárt a szobor mellett egy régi fatemplom van. Sokan azt hiszik, hogy ez mindig itt állt, pedig az 1785-ben elkészült építmény eredetileg Tataroson (Brusturi) kapott helyet. Mint értékes műemléket a kommunizmus idején Nagyváradra szállították, ahonnan 1992-ben hozták át ide, a fürdőbe. 
Félixfürdő központjában több romos épületet is találunk, a legnagyobb mögött a ma már alig használt, elhagyatott katolikus templomot is felfedezhetjük. 

Miután kibolyongtunk magunkat, induljunk el keleti irányba, hogy a temető mellett megtaláljuk a nemrég átadott bicikliutat. Itt a körforgalomnál térjünk fel Hájó felé, majd robogjunk be Püspökfürdőbe. A települést eleink Szent László fürdőjének is nevezték egykor. Ma már magyar emlékeket csak nyomokban találunk itt. Nézzük meg a kápolnát az út mellett, a kaszinó elárvult, felújítás után esengő épületét és a vele szemben lévő, egykor István Szállónak nevezett, ma gyermekszanatóriumként működő ingatlant. Jó, ha tudjuk, hogy a kápolnában egy Szent Lászlót ábrázoló lovas szobor is áll. 
Az egykori, híres tündérrózsákat ne is keressük, a tó helyén gaz, szemét, csigaházak, a tóparton a Marossy Anna emlékére állított, összetört márványtábla csak fokozza a teljes elhagyatottságot, pusztulást. 
Ha kitekerünk Szentmárton felé, akkor jobb oldalt, a temetőben egy kis kápolnát láthatunk. Ez a megye egyik legrégebbi temploma. Egyes történészek szerint már az 1200-as évek elején is állt. Ez Hévjó település temploma is volt, de az idők során a falu népe felköltözött pár kilométerre, a domb tetejére, ahol Szaniszló Ferenc püspök építtetett új templomot a híveknek 1857-ben. 
Innen menjünk vissza a Váradszentmártont elkerülő útra, és ezen keresztül érkezhetünk haza.