2 órája
Román ünnep Nagyváradon a szokásos alternatív történelemértelmezéssel
Ebben az évben is annak jegyében ünnepelték meg Nagyváradon a román impériumváltás évfordulóját, hogy a román csapatok felszabadították a várost a Kun Béla vezette bolsevik hatalom uralma alól. A valóságban Nagyvárad választott polgármestere, Rimler Károly hívta be a román csapatokat a városba.
Fotó: Alexandru Nițescu
Pap István
Százhat évvel ezelőtt, április 20-án vonultak be a román csapatok Nagyváradra, vagyis ekkor történt meg a városban a román impériumváltás. Az idei évfordulót húsvétra való tekintettel nem április 20-án, vasárnap, hanem egy nappal később, április 21-én ünnepelték meg. Azt korábban hírül adták hivatalos helyekről, hogy Ilie Bolojan, Románia ideiglenes államfője, Nagyvárad egykori polgármestere is jelen lesz az eseményen, de az titokban tartották, hogy részt vesz az ünnepségen Crin Antonescu is, aki korábban volt Románia ideiglenes államfője, most pedig a Nemzeti Liberális Párt (PNL) államfőjelöltje.
Az ünnepség a Szent László téri Holdas templomban kezdődött. Az ortodox mise, majd a rövid templomi megemlékezés után a magas rangú politikusok, köztük a már említetteken kívül Sebastian Burduja energiaügyi miniszter és Gheorghe Falcă EP-képviselő Sofronie ortodox püspökkel az élen a templomból kijövet rövid időre megállt a bejárat előtt. Itt már népes érdeklődő közönség várta őket, és történt egy incidens is, egy középkorú nő ugyanis rákiáltott a politikusokra: „Elloptátok a pénzünket! Tolvajok! Elvettétek a fizetéseinket! Nem szégyellitek magatokat?!” A több másodpercig tartó szidalmazást Sofronie püspök azzal szerelte le, hogy fennhangon kijelentette: „Krisztus feltámadt!” Erre a tömeg hangosan válaszolt: „Igaz, hogy feltámadt!” – ezzel el is nyomva egyúttal a nő hangját. A magas rangú vendégek átvonultak a görögkatolikus templom, illetve a Radu Demetriu-szobor elé, ahol már várta őket Virgil Bercea görögkatolikus püspök, majd vele együtt vonult végig az ünneplő sereg a Kert (Avram Iancu) utcán Traian Moșoiu szobrához. Itt elsőként Florin Birta, Nagyvárad polgármestere szólt az ünneplőkhöz.
Florin Birta többek között elmondta: a román csapatok bevonulása Nagyváradra nemcsak egy katonai tett volt, hanem „annak volt a jele, hogy a történelem rálépett az egyenes útra, visszatérés volt ez a dolgok természetes menetéhez, egy olyan gesztus, mely visszaadta közösségeinknek a közös jövőbe, az egységes, stabil és méltóságteljes országba vetett hitét”. A következő szónok Ile Bolojan volt, aki elöljáróban felkért mindenkit arra, hogy egyperces néma csenddel emlékezzen meg a hétfő reggel elhunyt Ferenc pápáról. Ezt követően elmondta: Nagyvárad 1919. április 20-án érezte meg az 1918. december 1-jén lezajlott Gyulafehérvári Nagygyűlés hatásait, amikor a román csapatok bevonultak, és elhozták a stabilitást a városba azáltal, hogy megvédték a románokat, és bevezették a rendet abban a kaotikus időszakban. A továbbiakban kifejtette: „A Nagyvárad, Bihar megye és az országunkban élő közösségek iránti tiszteletem jeléül vagyok itt. Románia nemcsak Bukarestből változik, hanem a több ezer falu és városok lakossága által is, és mindazok, akik hozzájárulnak ezekhez a változásokhoz, hozzájárulnak az ország egészének átalakulásához is. Azért vagyok itt, hogy kifejezzem hálámat azoknak az embereknek, akikkel együtt dolgoztam, azoknak, akik Bihar megyében dolgoznak. Mert senki sem dolgozik egyedül: minden projekt, munkálat, vállalat vagy jó közszolgálat mögött emberek állnak, akik, ha jól végzik a munkájukat, hozzájárulnak a nagy projekthez.”
Utolsóként dr. Gabriel Moisa múzeumigazgató és egyetemi tanár, a Nagyváradi Egyetem történelem, nemzetközi kapcsolatok, politológia és kommunikációs tudományok karának a dékánja beszélt az április 20-i események jelentőségéről. A felszólaló a román hivatalos történetírás narratíváját adta elő, kiemelve azt, hogy 1919 márciusában Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, mely Nagyváradon is átvette az irányítást, és Rimler Károly polgármestert eltávolították hivatalából. „Szerencsére ez nem tartott sokáig, mert a román hadsereg, az egyetlen olyan katonai erő, amely képes volt a békét és a nyugalmat biztosítani Európának ebben a szegletében, parancsot kapott 1919. április 16-a után, hogy előre nyomuljon Szatmár, Bihar és a többi terület felé, amelyek nem kerültek azonnal a bukaresti közigazgatás fennhatósága alá”. Mint kifejtette, a helyiek nemzeti hovatartozásuktól függetlenül boldogan várták a román hadsereget, mert két világ közül választhattak: a bolsevik vagy a bukaresti kormány által képviselt demokratikus világ között, és a váradiak ez utóbbi mellett döntöttek.
A beszédek után koszorúzás következett. Koszorút helyezett el Traian Moșoiu szobránál többek között Ilie Bolojan ideiglenes államfő, Florin Birta, Nagyvárad polgármestere, Crin Antonescu államfőjelölt és különböző intézmények, valamint pártok képviselői, vezetői is. Ezt követően az ünneplők visszatértek a Szent László térre, ahol a Nemzeti Gárda mutatott be rövid katonai díszparádét, illetve a zenekara rövid koncertet is adott, és ezzel lett vége az ünnepségnek.
Pillantás a múltba
Mivel évről évre aszerint a narratíva szerint tartják meg az április 20-i nagyváradi ünnepséget, hogy a román hadsereg felszabadította a várost a Kun Béla nevével fémjelzett Tanácsköztársaság uralma alól, kénytelenek vagyunk mi is újra megismételni néhány történelmi tényt, amelyek pontosítják a hivatalos román történelemszemlélet szempontjait. A román csapatok nem a semmiből teremtek Nagyváradon, hanem azt követően, hogy a román hadsereg már 1918 végén bevonult Erdélybe, ahol aztán egyre-másra megsértette az antanthatalmak által a román és a magyar haderő közé kijelölt demarkációs vonalakat. Az akkor már Károlyi Mihály által vezetett magyar kormány kerülte a katonai konfliktust, ezért mindig eleget tett a háborúban győztes antanthatalmaknak, és visszavonta a hadsereget a demarkációs vonalak mögé. De a sorozatos visszavonulás, és az ezzel együtt járó folyamatos román előretörés még jobban meggyengítette az amúgy is nehéz helyzetben lévő Károlyi-kormány pozícióját, és többek között éppen a román támadásnak tudható be, hogy a magyar kommunistáknak sikerült 1919 márciusában puccsal megszerezniük a hatalmat. A román politikum már akkor felismerte ennek az eseménynek a jelentőségét, illetve a hasznát, hiszen onnantól kezdve a katonai előrenyomulást tudatosan antibolsevista harcként állították be, hogy ezzel takarják Románia valódi céljait: minél többet megszerezni Erdély és Magyarország területéből, hogy a leendő béketárgyalások idejére kész tények elé állítsák a világháborúban győztes hatalmakat. De az sem felel meg a történelmi tényeknek, hogy Nagyváradot a román csapatok szabadították volna fel a bolsevista uralom alól, ugyanis a kommunistákat a város magyar polgári ereje űzte el, és ezt követően a polgármesteri tisztségébe visszahelyezett Rimler Károly személyesen ment ki a Mezőtelegd környékén táborozó román katonasághoz, és hívta be őket Nagyváradra, mert csak általuk látta garantálva a rendet. Rimler Károlynak és a város helyi vezetőinek fogalmuk sem volt arról, hogy a román csapatok lényegében az impériumváltás eszközei, hiszen a háborúban vesztes Magyarországot a győztes hatalmak semmilyen szinten nem tájékoztatták szándékaikról, illetve arról a béketervről, amelyet több mint egy évvel később, 1920. június 4-én írtak alá Trianonban.
