3 órája
Hatvannyolc évig szolgálta a váradiakat a Széles utcai híd
Megtalálták a város 112 éves címerét. Ez az egykori Széles utcai híd éke volt – tette közzé a napokban a Nagyváradi Városszépítő Egylet. Ennek kapcsán tekintünk vissza a múltba, egy rövid hídtörténet erejéig.
Forrás: nagyvaradi-varosi-vasut.go.ro
Fotó: Darabont József
A Nagyvárad nyugati részében, a Sebes-Körösön átívelő mai Decebal híd rendkívül hasznos a város fejlődése szempontjából. Tisztában voltak ezzel a régi váradiak is, akik már a huszadik század elején terveket szőttek arra, hogy a két, már meglévő vashíd mellé egy harmadik is épüljön, a Széles utcai híd.
Fotó: Lintner Béla / Forrás: nagyvaradi-varosi-vasut.go.ro
Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész azt írja, hogy a Széles (Menumorut) utcát a Vitéz (Decebal) úttal összekötő híd tervét még 1906-ban elkészítette Altnöder Endre városi mérnök, de
a híd építésére majd csak 1911 májusában tartottak versenytárgyalást, amelyre 16 ajánlat érkezett. Kőszeghy József városi főmérnök javaslatára a helyi tanács az alapépítmény elkészítésével a nagyváradi Incze Lajos és Társa céget, míg a vasfelszerelés elkészítésével és szerelésével a budapesti Weitzer János-féle céget bízta meg. Az árlejtést szeptemberben a kereskedelmi miniszter is jóváhagyta. Minden engedély megvolt, de a hídépítéshez nem fogtak hozzá, ugyanis a szakemberek némi módosítást javasoltak. (…) A híd 1913 novemberére készült el, de csak december 4-én adták át hivatalosan a forgalomnak.
A hídavatásról beszámol a Nagyváradi Napló december 5-i száma. A harmadik vashíd ünnepélyes megnyitása című tudósításban többek között ez olvasható:
Tegnap délben háromnegyed tizenkét órakor egy új főforgalmi vonallal lett gazdagabb Nagyvárad és Biharmegye, a városnak egyik, eddig elhanyagolt része belekapcsolódott a városi élet vérkeringésébe, egyszerre nagyobb, szebb és gazdagabb lett Nagyvárad. (…) Somogyi Aladár, a Weitzner-gyár képviselője szép beszéd kíséretében adta át a remek konstrukciójú hidat Rimler Károly polgármesternek. Kívánta, hogy az új híd szolgáljon a város fejlődésére és növelje naggyá a vidék forgalmát. Rimler Károly polgármester megemlékezett válaszában a híd építésének kétesztendeig tartó munkájáról, elismerését és köszönetét fejezte ki azokkal szemben, akik a híd létesítésében mint tervezők, vezetők és munkások résztvettek, hálás köszönetet mondott Nagyvárad ama polgárainak, akik felismerték, hogy milyen szükség van a harmadik vashídra és áldozatok árán is megadták az eszközöket arra, hogy ez a technikai és művészeti szempontból nagy jelentőségű alkotás létesülhessen.
Az új vashíd jelentőségét is ecsetelték az idézett cikkben: „Nagyváradnak ez a része elrejtett, jelentéktelen zug volt eddig és most, hogy az új főforgalmi vonal szervesen hozzácsatolja a város testéhez a Rétet, lehetővé válik, hogy az Alföldnek, Arad és Debrecen vidékének átmenő forgalma Nagyváradon keresztül bonyolíttassék le. Óriási jelentőségű ez a híd a vásártéri forgalom élénksége és a húsárak olcsósága szempontjából. Eddig a vidéki vásárosok a pályaudvartól a Rákóczi-út egy részén, a Sztaroveczky-utcán, Baross-hídon, Nagyvásártéren, Szacsvay-utcán és Vitéz utcán át egy ötkilométeres úton hajthatták marháikat és lovaikat a vásártérre, most az uj vashíd segítségével a Múzeum-utcán, a Széles utcán és a Vitéz-utcán át egy másfélkilométeres úton juthatnak el a vásártérre. (…) A főforgalmi út baloldalán óriási telkek vannak, amelyeket eddig nem lehetett értékesíteni. Most az új főforgalmi út egyszerre értékessé teszi a város telkeit, mert házakra, üzletekre, szállókra van szükség, egy új, hatalmas házcsoport épülésére van kilátás és a város sokat nyer a telkek értékének emelkedése következtében. Az új városrész nélkülözhetetlenül szükségessé teszi ennek a területnek belekapcsolását a városi villamosvasút hálózatába.”
Széles utcai híd pusztulása
A budapesti Szabadság hídra emlékeztető építmény hatvannyolc évig szolgálta a váradiakat, a második világháborút is épségben átvészelte, de egy természeti csapás a vesztét okozta. Az 1981. március 12-i nagy árhullám során megroggyant a Széles utcai híd egyik mederpillére, és használhatatlanná vált. Az akkor történteket így írja le Nagy Béla az Új Élet című folyóiratban megjelent cikkében:
A tavaszi árhullám 1981. március 12-én tetőzött a Sebes-Körösön, Nagyvárad vonalában. Már esteledett, amikor szertefutott a hír a városban: a víz megroggyantotta a Széles utcai hidat. Háromnegyed öt lehetett – mesélte később a 21-es vonalon közlekedő egyik autóbusz sofőrje –, amikor az állomás felől a hídhoz közeledett. Riadtan integető emberek futottak eléje, s késztették megállásra. Pillanatokkal azelőtt történt, hogy a vasszerkezetet tartó egyik kőpillér, miután a víz alámosta, megrepedt, a híd teste maga pedig féloldalt megereszkedett. (…) A híd váratlan megroggyanása újabb gond elé állította a város közszállításáért felelősöket – a 21-es autóbuszvonalat ketté kellett vágni, a 3-as számú villamosvonalon meg néhány hétig szünetelt a forgalom –, a váradiakat pedig valóságosan megindította: százak mentek el a hídhoz, s nem volt közöttük olyan, akiben ne merült volna fel valamilyen hozzá kapcsolódó emlék. Néhány nap múlva pedig, amikor a szakértői vizsgálatok nyomán tudottá vált, hogy a híd menthetetlen, és a város vezetői elhatározták lebontását, a megindulást a kegyelet érzése váltotta fel. Most derült ki: ez a híd a mindennapok látszólagos eseménytelensége ellenére is milyen mélyen beépült a váradi életbe.
A hidat tehát le kellett bontani. A gyalogos közlekedés biztosítására pontonhidat szereltek össze a Körösön, de télen az emberek a befagyott folyón is át tudtak kelni a másik oldalra. Az új, vasbeton szerkezetű híd tervdokumentációja még 1981-ben elkészült, 1982-ben elkezdődött az építkezés, és 1983. augusztus 23-án, Románia akkori nemzeti ünnepén fel is avatták. A Decebal híd az elmúlt több mint negyven évben mindössze egyszer, 2004-ben esett át nagyobb felújításon, ráfér tehát már egy újabb korszerűsítés, amit a nagyváradi önkormányzat jövőre tervez elvégeztetni.
KÖZADAKOZÁS A CÍMER MEGMENTÉSÉÉRT
Már írtunk arról, hogy gyűjtést indított a Nagyváradi Városszépítő Egylet a város nemrég megtalált, 112 éves címerének megmentésére, mely az egykori Széles utcai hidat díszítette. Az évtizedeken át eltűntnek hitt városcímer egy internetes oldalon bukkant fel, ahol jelenlegi tulajdonosa eladásra kínálja. Az egylet közadakozást hirdetett azzal a céllal, hogy megvásárolják a tulajdonostól az öntöttvasból készült relikviát, melyet reményeik szerint a város egyik közterén állítanának ki újra. Az egylet a 10 ezer eurós vételárból már kifizette a foglalót, a hiányzó összeget pedig a nagyváradiak adakozása révén gyűjtené össze. Az adományokat az Asociatia Nagyváradi Városszépítő Egylet bankszámlájára (Banca Transilvania, RO17BTRLRONCRT0629485701) lehet küldeni, vagy előzetes telefonos (0786- 031-906) időpont-egyeztetést követően az egylet nagyváradi székhelyén személyesen átadni. Zuh Deodáth egyesületi elnök, eszmetörténész a Krónikának úgy nyilatkozott: az értékes relikviának megvásárlása után mindenképp közterületen kellene lennie. Emlékeztetett arra, hogy az 1900-as évek elején Nagyváradnak négy hasonló címere volt, és úgy tűnik, csak ez élte túl a 20. századot.
