Borokat áldottak a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet, hogy a római katolikus anyaszentegyházban vannak bizonyos előírások, amikor szent szertartások végzésével megáldják például a gyertyákat, a hamut, vagy a barkákat. Karácsony harmadik napján, amikor Szent János apostolt és evangélistát ünnepeljük, régi szokás szerint megáldják a bort, melyet Isten azért adott az embernek, hogy megvilágítsa a szívét, és ha mértékkel fogyasztja, az egészségére váljék.

Szent Jánost a szeretet apostolának is nevezik, hiszen talán ő állt a legközelebb a megtestesült isteni szeretethez. Még legénykorábban (17-18 éves lehetett) csatlakozott Krisztushoz, ő volt a legfiatalabb és az egyedüli a tanítványok közül, aki természetes halált halt. Testvérével, Andrással ott volt a Jordán folyónál, amikor Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust, és midőn meglátták őt, azt se tudták, hova legyenek a csodálkozástól és az örömtől. Különösen a fülükbe csengett az Atya hangja, miszerint „ez az én szeretett fiam”. Valósággal megbabonázta ez őket, ott maradtak egész nap vele, és ezzel egy új élet kezdődött a számukra, a Jézushoz való ragaszkodás útja.

Több évtized múlva, amikor János már idős volt, nem nagyon tudott kimozdulni az otthonából, és ezért inkább meglátogatták őt, folyton azt a mondatot ismételgette a vendégeinek, hogy „gyermekeim, szeressétek egymást!”. Mikor pedig megkérdezték tőle, hogy miért ezt tanácsolja állandóan, azt válaszolta: „azért, mert ez az Úr legfőbb parancsa, és ha ez az egy beteljesedik, elég” – magyarázta a vikárius.