A futballcsapat, amely mégis magára maradt

Farkas Á. Zoltán

Nem is olyan régen a Nagyváradi Bihar FC labdarúgó együttesének is volt olyan szurkoló tábora, amely „párját ritkította” Románia szerte, leginkább, amikor az együttes az első osztályban szerepelt, hiszen nem egy alkalommal huszonöt-harmincezren tomboltak a Bodola Gyula Stadion lelátóin. A szurkolók a másodosztályban sem hagyták magára a csapatot, a II. Ligás meccseken mindig Nagyváradon volt a legtöbb néző. Igaz, ők nem énekelték el a „You'll Never Walk Alone”-t vagy a „Nélküled”-et, de soha nem hagyták magukra kedvenc együttesüket. Örültek a sikernek, némán, magukba roskadva könnyezték el a vereséget, ettől függetlenül a Bihar FC következő hazai találkozóján ott ültek szokásos helyükön a lelátón. A piros-kék színekben egykoron pompázott együttes azonban évek óta megszűnt, de szurkolói, szimpatizánsai nem felejtették el, szerintük újraéleszthető, de az egyedüli dolog, ami a „felébresztéséhez” szükséges, az nincs, mert kincs, és az a pénz, méghozzá nagyon sok pénz! Ennyi szurkolója – volt ugyan valamikor – most viszont már nincs, és talán nem is lesz. Ezért is figyeltük, talán kissé irigykedve is, hogy Angliában és Szlovákiában van két olyan labdarúgó együttes, amelyet soha nem hagynak el szurkolói.

Emlékezz 2005-re!

Nem árulok el nagy titkot a futballszeretők körében, hogy Európa, de talán a világ legragaszkodóbb szurkolótábora a Liverpoolé, azé a csapaté, amely tavaly Bajnokok Ligáját nyert, idén pedig, ha nincs a járvány, az angol Premier League-t is megnyerte volna. Szurkolói akkor is eléneklik a „You'll Never Walk Alone” (sohasem maradsz egyedül) című dalt, amikor csapatuk vesztésre áll (emlékezzünk csak a 2005-ös, Isztambulban játszott BL-döntőre, amikor a Liverpool a félidőben 0–3-ra állt az AC Milan ellen, viszont a második félidőben egyenlített, és 11-esekkel megnyerte a csatát), de szebben hangzik a dal, amikor nyernek.

De honnan is származik a „You'll Never Walk Alone”? A wikipédia szerint a Richard Rodgers és Oscar Hammerstein Carousel című, 1945-ben írt musicaljében hangzik el, mely Molnár Ferenc Liliom című művének átdolgozott, zenés változata. A szám a második világháború után azért vált igazán népszerűvé, mert a háborúban hozzátartozójukat, barátaikat elvesztett emberek érzéseit fejezte ki és némi vigaszt nyújtott nekik („sohasem maradsz egyedül”). A dalt az 1960-as évek elején a népszerű liverpooli együttes, a Gerry & The Pacemakers is elénekelte – hatalmas sikerrel, hiszen 1963 októberében négy héten keresztül vezette az Egyesült Királyság slágerlistáját. Ettől kezdve éneklik a Liverpool FC szurkolói minden meccs előtt, alatt és után ezt a " target="_blank">slágert.

„Felvidéki Fradi”

Korábban már írtunk az egyedüli olyan magyar labdarúgó együttesről, amely nem Magyarországon fejti ki a tevékenységét: az FC DAC 1904 Dunaszerdahely csapatáról van szó, amely Szlovákia legpatinásabb múltú klubjai közé tartozik. Az évszám és a DAC mozaikszó is a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club 1904-es alapítására utal. Még az Osztrák–Magyar Monarchia idejében alapított elődje volt az 1908-tól 1919-ig működő Dunaszerdahelyi Sport Egyesület (DSE). Maga a DAC közvetlenül utána, 1920-ban, már a csehszlovák éra alatt jött létre. A felvidéki magyarok körében népszerű csapatot gyakran nevezik „a felvidéki Fradinak” is. Minden hazai találkozón teltház várja a mérkőző feleket, és évtizedek óta megszokott, hogy nincs DAC-meccs " target="_blank">Nélküled nélkül.

Borítókép: tizenhét évvel korábban még huszonötezren drukkoltak a Bihar FC-nek