Váradi este, katalán ritmusban – Vigvári és Vancsik a BL-meccsről

Jósa Attila 

A Nagyváradi VSK vízilabdacsapata utolsó hazai mérkőzését játszotta április 22-én, kedden este a Bajnokok Ligája negyeddöntős szakaszában. A végső győzelemre is esélyes CNA Barceloneta csapatából Vigvári Vince, a magyar válogatott sztárja nyilatkozott a sajtónak. A korábbi, magabiztos 17–4-es hazai győzelem után sokan könnyebb mérkőzésre számítottak, ám a valóság mást mutatott: a VSK sokáig partiban volt, a hajráig méltó ellenfélként küzdött. Végül azonban a katalánok az utolsó negyedben fokozatot váltottak, és magabiztos játékkal, 14–8-as győzelemmel biztosították helyüket a Final Four mezőnyében. 
„Az elején volt bennünk egy kis feszültség, három hete nem játszottunk együtt, de örülök, hogy megvan ez a győzelem. Nem arról volt szó, hogy mi most nem adtunk bele mindent – sokkal inkább a Várad szívta fel magát jobban.” Mint mondta, a tavaszi meccsen is csak a második félidőben tudták igazán „megnyitni az ollót”, ráadásul a mostani találkozóra visszatért a váradiak egyik kulcsjátékosa, Belényesi Dávid, ami érezhető különbséget jelentett. A saját teljesítményét szerényen értékelte: „Nem ment a góllövés. Az ellenfél kapusa ügyes volt, én pedig fáradtan hoztam egy-két rossz döntést. Kiharcoltam a helyzeteket, de a végén hiányzott a befejezés – talán fáradtság, talán koncentráció kérdése.” 
Amikor arról érdeklődtünk, lát-e reális esélyt a BL-győzelemre, nem kertelt a válasszal: „Elég furcsán hangzana, ha azt mondanám, hogy nem – de őszintén hiszem, hogy az esélyesek között vagyunk. Azzal, hogy hazai pályán sikerült legyőznünk a Fradit, ezt szerintem be is bizonyítottuk.” Hozzátette, a címvédő Ferencvárosnak kijár a favorit szerep, de: „Azon leszünk, hogy amikor megérkezünk a Final Fourra, a lehető legélesebbek legyünk, és akkor jöhet az első győzelem, majd a döntő.”  
A mérkőzés után a pályán túli kapcsolatok is szóba kerültek: a váradiak játékosa, Belényesi Dávid korábban ifjúsági szinten Vigvári csapattársa volt, és a baráti viszony azóta is megmaradt. „Találkoztunk a meccs előtt, ittunk egy kávét. Jó volt újra látni, örülök, hogy jó helyen van, és gratulálok neki és a teljes nagyváradi csapatnak. Nem is tudom, mikor volt utoljára romániai együttes a legjobb nyolc között, ez nagy dolog. Első alkalommal járok Váradon, a közönség nagy szeretettel fogadott. Külön köszönet érte!” 
A beszélgetés végén szóba került egy esetleges BL-döntős „testvérharc” is, a Ferencvárost erősítő Vigvári Vendel ellen: „Sokan kérdezik, milyen lenne. Játszottunk már sokszor egymás ellen, de ha egy BL-döntőben kerülne rá sor, az már tényleg egy másik szint.”

„Tisztes helytállás volt”

A váradi piros-kékektől Vancsik Levente, a csapat centere értékelte a látottakat – őszintén beszélt a tanulságokról, és a Dinamo elleni sorsdöntő elődöntőről is. 
„Tisztes helytállás volt, véleményem szerint” – kezdte Vancsik, aki szerint a csapat három és fél negyeden át remekül tartotta magát. „Csak a végén engedtünk ki, az utolsó négy percben már nagyon érződött, hogy elfáradtunk.”  A center szerint ebben a mezőnyben ők számítanak az „új fiúknak”, míg ellenfelük évek óta jelen van az európai elitben. Ennek ellenére büszkén tekint vissza a találkozóra: „Szerintem jó meccs volt, főleg hazai pályán. Idegenben rosszabb eredményt hoztunk, de ott egészségügyi problémák is voltak a csapatban.” A mérkőzés egyik hőse kétségtelenül Dobozanov kapus volt, akit Vancsik külön is kiemelt: „Nagyon jól védett, megfogta Granados ötméteresét is. Ők korábban csapattársak voltak a Noviban – lehet, ez is segített neki. De összességében is kimagasló teljesítményt nyújtott, ő tartott bennünket meccsben. Voltak elkapkodott megoldások, ha ezeket kiküszöböljük, sokat előre tudunk lépni. A lefordulásból kapott gólokat is jobban kell kezelni.” 
A következő nagy kihívás a Dinamo elleni bajnoki elődöntő második mérkőzése, amely sorsdöntőnek ígérkezik. Vancsik szerint az első mérkőzés tapasztalataiból és a BL-meccsekből is lehet építkezni: „Egy élet-halál meccs vár ránk a Dinamóval itthon. Kötelező nyerni, ezt be kell húzni. Bukarestben mi rontottuk el, pedig meccsben voltunk, vezettünk is. Most figyelmesebbek kell legyünk, és ki kell küszöbölni a rossz passzokat” – mondta határozottan. 
Végül arról is beszélt, hogy a jövőben is lát esélyt a nagyváradi csapat hasonló nemzetközi szereplésére: „Nem gondolom, hogy csupán a szerencse vitt minket a legjobb nyolc közé. Hiszek benne, hogy az elkövetkező években is képesek leszünk elérni ezt a szintet!”